A Tyrannosaurus rex talán a leghíresebb dinoszaurusz, amely valaha is a Földön járt, de manapság egy igen modern problémának a középpontjában áll: a luxusfosszília-kereskedelemnek. A Palaeontologia Electronica folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kereskedelmi fosszíliagyűjtés annyira elzárta a tudomány elől a T. rex maradványait, hogy súlyosan károsította a tudományos kutatást. A tanulmány szerint a 141 tudományosan hasznosnak ítélt T. rex fosszíliából több mint fele – 71 példány – magángyűjtők vagy kereskedelmi vállalkozások kezében van, nem pedig közmúzeumokban vagy akkreditált kutatóintézményekben. Ez óriási probléma, hiszen a tudományban a reprodukálhatóság az alapvető. Még ha egy fosszíliát korábban tanulmányoztak is, tudományos értéke csökken, ha későbbi kutatók nem férhetnek hozzá. Ha egy gyűjtő villájában vagy egy raktárban porosodik, más tudósok nem vizsgálhatják, nem erősíthetik meg a korábbi eredményeket, és nem építhetnek rá új elméleteket.
Ez pedig nem elhanyagolható probléma. A „Sue” nevű T. rex 1997-es, 8,36 millió dolláros árverése óta ezek a fosszíliák a paleontológia világának Picassoivá váltak – magas státuszú műtárgyak, amelyek milliókat hoznak aukciókon. 2020-ban a Christie’s a valaha talált legteljesebb T. rex vázak egyikét, „Stant” rekordot döntő 31,8 millió dollárért adta el egy abu-dzabi múzeumnak. Egy ilyen árcédula messze kívülre helyezi a fosszíliákat a legtöbb múzeum számára, hacsak nem lép közbe egy nagylelkű donor (ami, legyünk őszinték, nem épp a jellemző). Tavaly Stan elvesztette a legdrágább fosszília címét, amikor Ken Griffin milliárdos 44,6 millió dollárért megvásárolta az „Apex” becenevű stegoszauruszt, majd kölcsönadta a New York-i Természettudományi Múzeumnak. Azonban az aukción eladott öt T. rex közül csak egy (épp Sue) került múzeum tulajdonába.
A kereskedelmi fosszíliagyűjtők azt állítják, hogy ők mentik meg a leleteket az eróziótól, és több példányt tárnak fel, mint a közintézmények. És technikailag igazuk van: Thomas D. Carr paleontológus, a tanulmány szerzője szerint az 1990-es évek óta a kereskedelmi vállalkozások majdnem 2,4-szer több T. rex maradványt fedeztek fel, mint a közintézmények. De itt a bökkenő: ezeknek a kereskedelmi úton előkerült fosszíliáknak csak 11%-a került közgyűjteménybe, ahol a tudomány hasznát vehetné. A többit nappalikba állítják, raktárakban értéknövelésre tartják, vagy más, nem tudományos célokra hasznosítják.
Ami még rosszabb, hogy a magánkézbe került fosszíliák közül sokan a legértékesebbek: fiatal egyedek vagy szubadult példányok, amelyek a T. rex fejlődésének legkevésbé ismert szakaszát reprezentálják. Carr szerint a magángyűjtők kezében lévő fosszíliák 20%-a tartozik ebbe a kategóriába. Ezek nélkül a tudósok nem tudják megbízhatóan rekonstruálni, hogyan nőtt és érett a T. rex, vagy akár hogy volt-e nemi kétalakúság a fajon belül. Korábbi becslések szerint 70-100 felnőtt példányra lenne szükség ahhoz, hogy ez a kérdés bizonyossággal megválaszolható legyen.
Carr tanulmánya kritizálja azt a gyakorlatot is, amikor tudományos publikációk alapjául privát tulajdonban lévő fosszíliákat vesznek – ezzel tudományos legitimációt adva a hozzáférhetetlen adatoknak. Bár a piac védői azt mondják, hogy a fosszíliák végül múzeumokba kerülnek, Carr adatai mást mutatnak: a magángyűjtők kezében lévő T. rex maradványoknak csak töredéke kerül valaha is közintézménybe. „Eddig egyetlen magántulajdonban lévő T. rex fosszíliát sem ajándékoztak vagy kínáltak eladásra közgyűjteménynek” – írta Carr. „De még nincs elég idő eltelt ahhoz, hogy lássuk, lesz-e ilyen tendencia.”
A T. rex rég kihalt, de tudományos szempontból fosszíliái válnak veszélyeztetetté. Hacsak a tudományos megértés nem kerül előtérbe a dollárjelek helyett, a T. rex kutatása a dódó madár sorsára juthat. Úgy tűnik, a tollas barátok együtt tűnnek el.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Jossuha Théophile készítette, mely az Unsplash-on található.
