A régészek szerint az emberek első alkalommal mintegy 35 000–27 500 évvel ezelőtt érkezhettek a Japántól délnyugatra fekvő Rjúkjú-szigetekre. A kérdés azonban, hogy pontosan hogyan tették ezt meg, különösen tekintve, hogy át kellett kelniük a Föld egyik legerősebb tengeráramlatán, a Kuroshio-áramlaton. A rejtély megoldására a kutatók úgy döntöttek, hogy maguk is megkísérlik ezt az őskőkori utazást. Japánban készítettek egy faragott kenut a felső paleolitikum (kb. 50 000–10 000 évvel ezelőtt) korabeli eszközök replikáival, majd ezzel 45 óra alatt átkeltek a Tajvan és a japán Yonaguni-sziget közötti, 110 kilométer széles szoroson. A sikeres út egy lehetséges magyarázatot nyújt arra, hogyan juthattak el a mai Tajvan területéről az emberek a szigetekre több tízezer évvel ezelőtt.
A kutatók a *Science Advances* című folyóiratban megjelent tanulmányukban hangsúlyozzák, hogy a 7,5 méter hosszú, kőbaltákkal készített faragott kenujuk elég gyors és strapabíró volt az átkeléshez. Azonban a tengeri utazás csak tapasztalt evezősöknek és navigátoroknak lehetett volna sikerrel járó vállalkozás. A kutatás egyik legnagyobb kihívása, hogy az ősi vízi járművek, például a fából készült kenuk, szerves anyaguk miatt már rég elporladtak. Így a régészeknek a kísérleti archeológia módszerével kell utánajárniuk, hogyan zajolhatott az átkelés.
A Tokiói Egyetem antropológusa, Yousuke Kaifu és munkatársai már 2013 óta próbálkoztak a Rjúkjú-szigetek őskőkori módszerekkel való elérésével, modern navigációs eszközök, például GPS vagy iránytű nélkül. A 2019-es sikeres út előtt nád- és bambusztutajokkal is kísérleteztek, de ezek nem tudták legyőzni a Kuroshio-áramlatot. A győztes terv egy kivájt és csiszolt japán cédrusfából készült kenú volt, amelyet tűzzel égettek ki belülről, és öt fős legénységgel szállták meg.
A kutatók számítógépes modelleket is készítettek, hogy szimulálják, milyen lehetett az utazás a késő pleisztocén korabeli óceáni viszonyok között. A szimulációk szerint a siker kulcsa a kiindulási pont (ideális esetben csendes öblök), az irányválasztási stratégia (kezdetben délkelet, majd északkelet felé evezés) és a navigációs készségek (a csillagok és a Nap segítségével való tájékozódás) volt. A tanulmány rávilágít arra, hogy az őskőkori emberek a kor primitívnek vélt technológiája ellenére is képesek voltak lenyűgöző teljesítményekre, és ez a kísérlet is egy kreatív megközelítést kínál a régészeti nyomok hiányában.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Tom Barrett készítette, mely az Unsplash-on található.
