Az elmúlt hetekben Donald Trump amerikai elnök, aki soha nem volt túlzottan elővigyázatos a közügyek és magánügyek elkülönítésében, számos potenciális érdekütközésbe keveredett. Legutóbb bejelentette, hogy elfogad egy négyszázmillió dolláros Boeing 747-es repülőgépet a katari kormánytól, amelyet az Air Force One helyett használna elnöksége hátralévő részében, majd az elnöki könyvtárába kerülne át. Emellett továbbra is hozzáférést árul magához a saját meme coinján (a $TRUMP) keresztül – egy kínai kapcsolatokkal rendelkező cég nemrég bejelentette, hogy akár háromszázmillió dollárnyi érmét vásárol. A Szaúd-Arábiába tett utazását pedig az előzte meg, hogy családja 2023 végén bejelentette az új Trump Tower Jeddah építkezését. Bár ezek az érdekütközések kivételesek egy amerikai politikus számára, Trump – aki állandóan a washingtoni „mocskot” ostorozza – csak egy a sok jobboldali „populista” vezető közül, akik korrupt rendszerek ellen kampányolnak, majd maguk is botrányokba keverednek. Viktor Orbán, Recep Tayyip Erdoğan, Narendra Modi vagy a korábbi brazil elnök, Jair Bolsonaro is hasonló mintát követett.
Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem szociológia és nemzetközi kapcsolatok professzora szerint az autokrácia és a korrupció szorosan összefüggenek. A populista vezetők gyakran korrupcióellenes platformon indulnak, de hatalomra kerülésük után csak a korrupció formáját változtatják meg. Például a posztkommunista országokban a hivatalnokok zsebbe dolgoztak, míg az Orbán vagy Putyin féle autokraták ezt lecserélték állami szerződésekből való lecsípésre, ahol a közpénzek a hatalom közelébe kerülő kezekbe folynak. Ez a fajta korrupció kevésbé látható a átlagpolgár számára, így a vezetők továbbra is tisztának tűnhetnek. Trump esetében viszont a korrupció nyíltabb – üzletember imázsát használva fel, hogy a lehetőségeket kihasználja, és ezzel is erősíti táborának hitét abban, hogy ő „átveri a rendszert”. Orbán és Putin viszont óvatosabban rejtik el vagyonukat, például iskolai barátok (pl. Mészáros Lőrinc) vagy offshore számlák mögé.
A korrupció narratívája gyakran összefonódik kulturális ellentétekkel: a vezetők úgy tüntetik fel, hogy a „jogtalanul” segélyeket kapó csoportok (bevándorlók, szegények) veszik el az erőfeszítéseket megfizető polgárok jussát. Modi például asketikus imázsát építi, Trump és Musk viszont nyíltan kritizálja az állam „pazarlását”, miközben ők maguk is közpénzekből gazdagodnak. A különbség az, hogy míg Trump nyíltan dicsekszik üzleti ügyeskedésével, addig más autokraták álarc mögé rejtik a személyes gazdagodásukat. A korrupció tehát nemcsak anyagi kérdés, hanem kultúrharc eszköze is, amely a társadalmi megosztottságot mélyíti.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.newyorker.com/news/q-and-a/donald-trumps-culture-of-corruption.
A képet fikry anshor készítette, mely az Unsplash-on található.
