Az Észak-Csendes-óceánban partra sodródott delfinúszók arra utalnak, hogy egy alfaj orkái más orkákkal táplálkoznak, és a kutatók szerint ez magyarázatot adhat a különböző társadalmi dinamikájukra. A ragadozó orkák két elkülönülő alfaja él az Észak-Csendes-óceánban: a nomád, változó csoportokban vadászó transziens vagy Bigg-féle orkák, valamint az anyai vonalon szerveződő, nagy családi csoportokban élő rezidens orkák. Bár korábban úgy gondolták, hogy a két alfaj ritkán lép kapcsolatba, orosz kutatók két, fognyomokkal borított, megrágott orkaúszót találtak a Bering-szigeten, amelyek genetikai vizsgálata szerint rezidens orkákhoz tartoztak. A kutatók arra következtetnek, hogy ezeket valószínűleg Bigg-féle orkák fogyasztották el.
Az eset felveti, hogy a rezidens orkák egyedülálló, nagy családi csoportokban való élésének oka a védekezés lehet a nagyobb testű rokonok ellen. A delfinfélék többsége ugyanis a transziens orkákhoz hasonlóan, lazább, változó csoportokat alkot, így a rezidensek szokatlan társadalmi szerkezete régóta tudományos rejtély. A dán kutatók szerint a nagy csoportok védelmet nyújthatnak, különösen fiatal egyedek esetén, amikor azok különválnak a halászathoz. Bár a kannibalizmus ritka az orkák között, korábbi megfigyelések is mutatnak intraspecifikus agressziót, például egy 2016-os esetben, amikor Bigg-féle orkák újszülött kölyköt öltek meg.
A kutatók szerint a kannibalizmus oka lehet az élelemhiány is, hiszen a Bering-sziget környéki gyér táplálékforrások (pl. szőrös fókák) kihasználtsága esetén az orkák más zsákmányra, akár maguk fajtársaira is rátérhetnek. Bár nem zárható ki, hogy az úszók a haláluk után kerültek a partra, ez kevésbé valószínű, mivel a delfinfélék általában elmerülnek a haláluk után. A felfedezés új perspektívákat nyit az orkák komplex társadalmi viselkedésének és ökológiai adaptációjának megértésében.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Thomas Lipke készítette, mely az Unsplash-on található.
