Bulgária mély politikai instabilitás után tartott általános választásokat április 19-én, amelynek eredményeként Rumen Radev, a volt légierő-tábornok és korábbi államfő került hatalomra, akinek fő kampányígérete az „oligarchia megdöntése” volt. Az ő Progresszív Bulgária pártja abszolút többséget szerzett, ami az első ilyen eredmény volt 1997 óta. A választást közvetlenül a magyarországi megmérettetés után tartották, ahol a Fidesz először veszítette el a hatalmat 2010 óta, ami heves találgatásokhoz vezetett az EU-ban, hogy Bulgáriának újabb „Viktor Orbánja” ülhet az Európai Tanács asztalánál. Sok elemző cáfolta ezt a narratívát, hangsúlyozva, hogy Bulgária megbízható tagja mind a NATO-nak, mind az EU-nak, és nem kockáztatná nemzetközi hírnevét Oroszország érdekében.
A választás óta eltelt három hónap azonban azt mutatja, hogy a szkeptikusoknak lehetett igazuk. Radev kormánya több olyan lépést tett, amelyek feltűnő változást jeleznek Bulgária Ukrajnával kapcsolatos álláspontjában, és egyre inkább szembehelyezkedik az uniós tagállamokkal, beleértve Írországot is, amely az elnökségi munkája során közvetíteni próbál a tagállamok között. Radev elrendelte, hogy Bulgária hagyjon fel az Ukrajnának küldött fegyver- és katonai felszerelés-adományokkal, ami drámai fordulat a háború kezdetén nyújtott jelentős segítséghez képest. Zelenszkij elnök korábban kijelentette, hogy bolgár segítség nélkül Ukrajna nem élte volna túl az orosz támadást. Radev most tovább ment, és a pénzügyi támogatás leállítását is bejelentette, a nehéz költségvetési helyzetre hivatkozva.
A legfrissebb fejlemény szerint Radev megvétóval fenyegeti az EU Oroszország elleni 21. szankciós csomagját, több kifogást is emelve. Követeli, hogy az EU vegye le a szankciós listáról Vagit Alekperovot, a Lukoil alapítóját, akit a brit, amerikai és ausztrál hatóságok is szankcionáltak, és akinek az orosz energiacég jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Bulgáriában. Emellett védelmezi Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház vezetőjét, aki támogatta a háborút, és akit korábban Orbán Viktor is blokkolt a szankciók elől. A harmadik érintett személy Iskander Makhmudov, üzbég származású orosz oligarcha, aki a Szófiai metrót üzemeltető cég részvényese is; Radev a „metró biztonságos működésének” szükségességére hivatkozva avatkozott közbe az érdekében. A közös nevező az összes lépésben az, hogy ezek az akciók hátráltatják Ukrajnát és segítik Oroszországot, ami miatt sok megfigyelő szerint Radev a Kreml kész helyettesítő trójai falovává válhat az EU-ban. Toomas Hendrik Ilves, Észtország volt elnöke úgy fogalmazott, hogy „Bulgária közelebb szeretne kerülni Oroszországhoz”, és az ország Magyarországgal együtt „a két legkorruptabb ország az EU-ban”.
Radev Oroszországot védelmező magatartása nem meglepő, hiszen pártja a régi Bolgár Szocialista Pártból nőtte ki magát, amely társadalmilag konzervatív és a Szovjetunió 1991-es összeomlása után is sokáig Oroszország-párti maradt. Bulgária történelmi kapcsolata Oroszországgal is szerepet játszhat, mivel az orosz segítségnek köszönhetően szabadult fel az oszmán uralom alól 1877-78-ban, és a kapcsolat a „testvéri összetartozás” szovjet kori eszméjére épül. Az EU számára aggasztóbb, hogy Oroszország jelenléte Bulgáriában jelentősen megnőtt a 21. században, az üzleti világba való behatolástól a média- és információs környezet befolyásolásáig, és az ország különösen sebezhető a dezinformációval és félretájékoztatással szemben. Bulgária hatalmas veszteségeket kockáztat, ha folytatja ezt az irányvonalat; az elmúlt húsz évben az EU hajlamos volt elnézni a korrupciós vádakat, amelyeket a civil társadalom emelt, és Bulgária tavaly közel 4 milliárd eurót kapott különböző uniós forrásokból, amelyek most alapos vizsgálat tárgyává válhatnak. Radevról még korai megmondani, hogy újabb Orbán Viktor-e, de kormánya első három hónapjának lépései azt sugallják, hogy konfrontatív álláspontot képvisel az EU-n belül.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Anton Atanasov készítette, mely az Unsplash-on található.
