**Thélyson Orélien AI-vádak kereszttüzében: valóban mesterséges intelligencia írta a díjnyertes regényt?**
Thélyson Orélien francia-kanadai író első regénye, a *C’était ça ou mourir* (magyarul körülbelül: *Vagy ez, vagy a halál*) idén jelent meg, és rövid idő alatt a frankofón irodalmi világ egyik legfelkapottabb művévé vált. A regény egy Haitiból menekülni kényszerülő tanár történetét meséli el, aki a bandák erőszakától fenyegetve indul útnak, végül Kanadában talál menedéket, ahol újra felfedezheti a félelem nélküli létezés alapvető jogát. A könyv elnyerte a Prix du Roman Fnac díjat, és bekerült több rangos francia irodalmi elismerés – köztük a Goncourt, a Renaudot, a Femina és a Médicis – válogatásába, ami rendkívüli teljesítmény egy debütáló szerzőtől. Orélien Haitin született, 2010-ben telepedett le Montrealban, és a regény hamarosan több mint húsz országban jelenik meg, az amerikai kiadás jogait pedig a Scribner szerezte meg 2028-ra.
Az irodalmi siker azonban súlyos vádak árnyékába került. A francia *Balance ton Claude* (magyarul: *Jelentsd fel a Claude-od*) nevű csoport azt állította, hogy a regényt „szinte teljes egészében” mesterséges intelligencia írta, és az X platformon közzétett bejegyzésük szerint a kézirat különböző részeiből vett szövegrészek vizsgálata egyöntetűen 100%-os AI-generáltságot mutatott. Kevin Bryan, a Torontói Egyetem innovációgazdaságtannal és mesterséges intelligenciával foglalkozó professzora a Pangram AI-detektorral tesztelte a szövegrészeket, és minden vizsgált részletet 100%-ban AI-generáltnak minősített. Bryan szerint ilyen gyakorisággal és ilyen egyértelmű eredménnyel még soha nem találkozott olyan esetben, amikor a szöveg valójában nem AI írta volna. A vádak hatására a Goncourt Akadémia eltávolította a regényt a díjra jelöltek listájáról, hangsúlyozva, hogy ezzel egyértelmű üzenetet kívánnak küldeni: semmilyen formában nem támogatják a mesterséges intelligencia segítségével generált szövegek létrehozását.
Orélien határozottan visszautasítja a vádakat. A *Libération* című lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy mindig is szerette az alkotást és az irodalmat, és nem látja okát, miért folyamodna gépi segítséghez. Szerkesztőjével együtt dokumentumokból és bizonyítékokból álló dossziét állítanak össze annak igazolására, hogy a könyvet ő maga írta. „A hagyományaim haiti és karibi gyökerűek. A képek, az ismétlések és a ritmusok az élő szó részei, a sajátjaim” – fogalmazott. A könyv kiadója, a Grasset is kiállt szerzője mellett: a BBC-nek azt nyilatkozták, hogy Orélien írásmódja egyértelműen sajátja, eredeti és erőteljes, a vádakat pedig rendkívül károsnak tartják egy „rendkívüli” élettörténetű szerzőre nézve. Az ügy rávilágít arra a növekvő feszültségre, amely az irodalmi világot a mesterséges intelligencia térnyerése nyomán foglalkoztatja, és arra a kérdésre, hogyan lehet megkülönböztetni az emberi alkotást a gépi szövegektől – különösen akkor, amikor az AI-detektorok eredményei önmagukban nem tekinthetők feltétlen bizonyítéknak.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Igor Omilaev készítette, mely az Unsplash-on található.
