A The Verge hétvégi szerkesztője vagyok, és több mint 18 éve tudósítok a tech iparról – egy-két dolgot értek a szintetizátorokhoz is. Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri A sötét kristályt, így tudjuk, hogy Jim Henson képes volt furcsa és kicsit érettebb témákkal is foglalkozni. Mégis, az életművében kevés olyan elborult alkotás akad, mint a Muppetek nélküli The Cube. Ez az 1969-es tévéjáték az NBC Experiment in Television című antológiasorozatához készült, amelyben – a címhez hűen – különféle kísérleti filmeket, színdarabokat és dokumentumfilmeket mutattak be. Az egyik epizódban még Marshall McLuhan is feltűnt, hogy elmagyarázza a gyakran idézett elméletét: „a médium maga az üzenet.”
Még ezek között a furcsaságok között is kiemelkedik Jim Henson: The Cube című alkotása. Ez egy 53 perces „palackfilm” – szinte teljes egészében egyetlen szobában játszódik. Egy férfi ébred egy fehér kockában, aki nem tudja, hol van, és hogy került oda. Nincsenek ablakok, nincs ajtó – csak fehér panelekből álló falak. Nem sokkal később valaki kinyitja a fal egy részét, és behoz egy széket a névtelen férfinak. Amikor azonban az illető becsukja maga mögött az „ajtót”, a főhős nem tudja újra kinyitni. Ezzel kezdetét veszi az emberek parádéja: tucatnyian jönnek-mennek a láthatatlan ajtókon át.
Az interakciók eleinte csak furcsák – miért van eperlekvár a széken? Ki az a nő, aki a férfi feleségének vallja magát, pedig nem ismeri meg? A helyzet azonban gyorsan eszkalálódik: a valóság természetét, a főhős épelméjűségét firtatja, és egyre több kérdést vet fel arról, hogy mi is ez a kocka. Maga Jim Henson is feltűnik egy nem említett cameo-szerepben, egy tütüs gorilla hangjaként. Ahogy az emberek jönnek-mennek – ellátmányt hoznak, zaklatják vagy éppen elcsábítani próbálják a férfit –, a szoba körülötte megmagyarázhatatlan módon változik. Ágyak, kanapék, bőségesen felszerelt italos szekrények és egyéb bútorok bukkannak fel. Egy teljes zenekar lép be, és egy olyan dalt ad elő, amelyben ez a sor is elhangzik: „soha nem jutsz ki, amíg meg nem halsz” – majd kiderül, hogy csak egy felvétel, amikor a lemez újra és újra „hal-” szónál akad el.
A The Cube rengeteg kérdést tesz fel, de választ nem ad. Vajon a férfi egy szimulációban él? A tévében van? A körülötte lévők színészek? Egyáltalán valóságos bármi? Létezik az anyag? Még a Twilight Zone utáni világban is egyedülállóan bizarr a The Cube – sokkal inkább hasonlít a modern disztópikus antológiasorozatra, a Black Mirrorra, mint bármi másra. Bár nem számít igazi „lost media”-nak, viszonylag ismeretlen maradt. Csupán kétszer sugározták, az Amazonon elfogyott a DVD, és a streaming-szolgáltatók hivatalos kínálatában is csak ritkán bukkan fel. Jelenleg a legjobb esélyeid a YouTube-ra feltöltött két verzió – mindkettőt beágyaztuk fentebb. Az egyik egy sokkal jobb minőségű átirat egy fekete-fehér kineszkóp filmről, felújított hanggal – ám sajnos szerzői jogi okokból kivágták belőle a dal nagy részét. A másik verzió színes és tartalmazza a dalt, de általában gyengébb minőségű másolat, tompább képpel és hanggal. Bármelyiket is választod, egy vad és roppant élvezetes utazás, amely megmutatja, mennyire elborult tudott lenni Jim Henson elméje.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.theverge.com/entertainment/958757/jim-henson-the-cube-black-mirror-tv-movie-review.
A képet Arno Senoner készítette, mely az Unsplash-on található.
