**A gyújtó begyújtja a túlélés lángját Gázában: hogyan vált egy apró tárgy az élet gerincévé**
Gázában az egyszerű öngyújtó az élet egyik legfontosabb eszközévé vált, mivel a főzéshez, kenyérsütéshez és vízmelegítéshez nélkülözhetetlen tűzgyújtás szinte kizárólag rajta múlik. Rabab Deifallah, az ötgyermekes édesanya sátorában egy kopott öngyújtót szorongat, amelyet fia már többször megjavított, mióta 2023 októberében Izrael gázai háborúja elkezdődött, és az új öngyújtó beszerzése szinte lehetetlenné vált. A háború előtt három öngyújtót lehetett venni egy sekelért (0,33 dollár), ma egy új akár 27–33 dollárba is kerülhet, a javítás pedig 12 dollárba. Rabab számára a tűzifa lett a mindennapi élet alapja, hiszen gázhiány és a fűtőanyagok árának emelkedése közepette kizárólag a tűz segítségével tud kenyeret sütni, vizet melegíteni és ételt készíteni. „Az egész napi életünk a tűztől függ, de a tűz meggyújtása egy öngyújtóval kezdődik, és ez a kis tárgy lett az egyik legnehezebben beszerezhető dolog Gázában” – mondta az Al Jazeerának. A családok gyakran kénytelenek megosztani egyetlen öngyújtót több sátor között, és ha éppen nincs elérhető, hideg ételt esznek, vagy a szomszéd tüzéről lopnak egy szikrát kartonpapír segítségével.
A 43 éves Hasnaa Mansour, aki a jabaliai menekülttáborból menekült el, szintén nap mint nap küzd az öngyújtóval és a tűzgyújtással. Férje korábban szabóként dolgozott, de a háború miatt a család anyagi helyzete romlott, így Hasnaa agyagedényben süt és árul ételt hat gyermeke eltartásához. Az öngyújtót többször megjavíttatta, mert új vásárlására nincs módja, ráadásul a gázhiány miatt az agyagkemencéhez valódi tűzre van szükség, nem elég egy szikra. „Reggel óta itt ülök, és délelőtt 10 óráig sem sikerült meggyújtani a kemencét. Elküldtem a kislányomat egy kartonpapírral, hogy keressen valakit, akinél ég a tűz, de nem talált senkit” – mesélte. A gázai öngyújtóhiány hátterében Izrael folytatódó ostroma és a kereskedelmi áruk mozgásának korlátozása áll. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint az áruforgalom korlátozása és az átkelőhelyek lezárása hozzájárult a létfontosságú kellékek hiányához és áremelkedéséhez, míg az izraeli hatóságok által „kettős felhasználásúnak” minősített tárgyak – köztük az öngyújtók – különösen nehezen jutnak be Gázába. A Gázai Kereskedelmi és Iparkamara júniusban közölte, hogy 2026 első öt hónapjában valamivel több mint 30 000 teherautó érkezett Gázába, ami napi átlagban legfeljebb 191 teherautót jelent, messze elmaradva a háború előtti napi szükséglettől. Az öngyújtók javítása önálló szakmává vált: Tamer Al-Shawish, aki korábban sofőr volt, ma az Al-Karmel iskola melletti sátortáborban javít öngyújtókat, és elmondása szerint a háború előtt senkinek sem kellett javíttatnia, mert azok olcsók és elérhetők voltak.
A hiány miatt egyetlen öngyújtót gyakran egész sátortáborok osztanak meg. Shadi Abu Shamlah, aki családjával a Gázavárostól nyugatra fekvő Al-Karmel iskolában él, azt mondta: „Az egész iskolában nem találnál négy öngyújtót sem.” A kevés elérhető öngyújtó egyik sátorból a másikba vándorol, ahogy a családok főzni, vizet melegíteni vagy teát készíteni próbálnak. „A mai világban az öngyújtó az élet gerince. Ha van öngyújtó a sátradban, rendben vagy. Ha nincs, megrekedtél” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is tűz kell: egy csésze teához, főzéshez, egy gyermeknek való tej elkészítéséhez. Családja néha vacsora nélkül fekszik le, mert nem tud tüzet gyújtani. Az öngyújtók javítása is egyre nehezebb: egy kovakő 25–30 sekelbe (8–10 dollárba) kerül, és sokan nagyobb gázpalackokból töltik újra az öngyújtókat, ami néha égési sérüléseket okoz. Tamer Al-Shawish szerint a háború olyan munkákba kényszerítette az embereket, amelyeket korábban nem is ismertek, és a régi, sérült öngyújtókból nyert alkatrészekkel próbálja életben tartani ezeket az apró, de létfontosságú tárgyakat, hogy a családok tovább tudják használni őket.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Matt Reiter készítette, mely az Unsplash-on található.
