Ez a cikk egy 22 éves, a Missouri Egyetemen nemrég végzett hallgató, Mackenzie McAllister történetét mutatja be, aki elmeséli, hogyan változtatta meg a mesterséges intelligencia (AI) az egyetemi éveit és a karrierterveit. McAllister, akinek édesapja és nagyapja is szoftvermérnök volt, négy évvel ezelőtt azért választotta a számítógép-tudományt, mert biztos állást és magas fizetést várt tőle. Azonban a ChatGPT megjelenése elsőéves korában, majd az oktatók egyre megengedőbb hozzáállása az AI használatához azt eredményezte, hogy a diákok – köztük ő is – „mankóként” használták a technológiát a feladatokhoz, ami miatt úgy érzi, a core programozási ismeretei elkopnak. Bár a technikai alapjai megvannak, úgy gondolja, kiesett a gyakorlatból, mert már régóta nem programozott AI segítsége nélkül.
A végzés óta McAllister elsősorban adatelemző (data analyst) pozíciókra jelentkezik, nem pedig hagyományos szoftvermérnöki állásokra, amelyekre korábban próbált jelentkezni, de a technikai interjúk után kudarcélménye volt. A váltás oka részben az AI iparágra gyakorolt hatása: úgy érzi, felkészületlen a technikai interjúkra és magára a munkára, és míg fiatalabb korában képes lenne újratanulni a készségeket, az időbeosztása – munka, egyetem és magánélet mellett – nem teszi lehetővé a szükséges gyakorlást. Emellett küzd az imposztor-szindrómával is, részben azért, mert kevés nő van a szakon, és olyan karrierutat szeretne, ahol több női kollégája lehet.
McAllister szerint az AI alapjaiban változtatta meg a pályakezdők lehetőségeit. Még ha szánna is időt a felkészülésre egy belépő szintű szerepre, úgy érzi, a befektetett munka megtérülése alacsony lenne, mert rendkívül kevés állás van a területen. A történet rávilágít arra, hogy az AI nemcsak a munkavégzést, hanem a friss diplomások önbizalmát és karrierdöntéseit is jelentősen befolyásolja.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Microsoft Copilot készítette, mely az Unsplash-on található.
