Bulgária elnöke, Rumen Radev, a július 13-i párizsi „koalíció a szándékért” vacsora egyik résztvevőjeként érkezett az Élysée-palotába. Az országban hosszú évek politikai instabilitása után április 19-én általános választásokat tartottak, amelyeket a volt légiós tábornok, Radev nyert meg, aki korábban köztársasági elnökként is szolgált. Kampányának központi ígérete a „bolgár oligarchia megdöntése” volt, és az általa vezetett Progresszív Bulgária párt abszolút többséget szerzett – ez volt az első ilyen eredmény az országban 1997 óta. A szavazást mindössze egy héttel a magyar választások után tartották, ahol a Fidesz 2010 óta először veszített, így nem meglepő, hogy az uniós körökben rögtön felmerült: vajon újabb Viktor Orbán került-e az Európai Tanács asztalához. Több elemző azonban elutasította ezt a narratívát, hangsúlyozva, hogy Bulgária évek óta megbízható tagja a NATO-nak és az EU-nak, és nem tenné kockára nemzetközi hírnevét Oroszország segítéséért.
A választások óta eltelt három hónap azonban azt mutatja, hogy a Radevvel szembeni szkepticizmus aggodalomra adhat okot. Kormánya számos olyan lépést tett, amely Bulgária Ukrajna irányába mutató politikájának feltűnő változását jelzi, és egyre inkább szembehelyezi az országot uniós partnereivel, köztük Írországgal is, amely soros elnöksége alatt közvetíteni próbál a tagállamok között. Radev először is elrendelte, hogy Bulgária hagyjon fel az Ukrajnának szánt fegyver- és katonai felszerelés-adományokkal. Ez annak fényében különösen meglepő, hogy az ország a háború első hónapjaiban – a 2022 februári orosz támadás után – jelentős segítséget nyújtott Kijevnek; Volodimir Zelenszkij elnök szerint bolgár támogatás nélkül Ukrajna talán túl sem élte volna az első orosz rohamot. Radev ráadásul továbbment: azt is közölte, hogy pénzügyi támogatást is megszüntetnek, a nehéz költségvetési helyzetre hivatkozva.
Radev legutóbbi lépéseként megfenyegette az Európai Uniót, hogy megvétózza az Oroszország elleni 21. szankciós csomagot, több kifogást is emelve. A bolgár vezető azt követelte, hogy az EU törölje a szankciós listáról Vagit Alekperov milliárdos oligarcha nevét, akit az Egyesült Királyság, az USA és Ausztrália is sújt, és aki a Lukoil orosz energiavállalat alapítójaként jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Bolgáriában. Emellett a lista megóvását kérte Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje számára is, aki a háború támogatójaként „szent háborúnak” nevezte az inváziót, és személyes vagyonáról is találgatások keringenek – az EU korábban éppen Orbán Viktor ellenkezése miatt nem szankcionálta őt. A harmadik érintett az üzbég származású orosz oligarcha, Iskander Makhmudov, aki Oroszország egyik legnagyobb kohászati holdingjának fő részvényese, és akinek cége a Moszkva reptereit összekötő vonatokat is üzemelteti, emellett a szófiai metró rendszeréhez is szállít járműveket – Radev a metró biztonságos működésére hivatkozott az ő védelmében. Közös nevezőként mindhárom lépés Ukrajna gyengítését és Oroszország helyzetének javítását szolgálja, így a megfigyelők szerint Bulgária könnyen a Kreml trójai lovává válhat az EU-ban. Toomas Hendrik Ilves, Észtország volt elnöke úgy fogalmazott, Bulgária „közelebb szeretne kerülni Oroszországhoz”, és Magyarországgal együtt a korrupció tekintetében a 84. helyen állnak a világban, ami Európán belül a legrosszabb kettőt jelenti.
Bulgária Oroszországhoz fűződő viszonya történelmi gyökerekre vezethető vissza, hiszen az ország az 1877–78-as orosz segítségnek köszönheti függetlenségét az oszmán uralom alól, és a szovjet kori „testvériség” gondolata is erős. Radev lépései ugyanakkor nem jelentenek meglepetést, ha figyelembe vesszük pártja, a Progresszív Bulgária hátterét: ez formailag baloldali, de gyökerei a régi Bolgár Szocialista Pártba nyúlnak vissza, amely szociálisan konzervatív és a Szovjetunió 1991-es felbomlása után is oroszbarát maradt. Az unión belül viszont nagy aggodalomra ad okot, hogy az orosz befolyás jelentősen megnőtt Bulgáriában a 21. században, beleértve az üzleti világot és a médiát is, amely különösen sérülékeny az dezinformáció és propagandisták terén. Ha Radev folytatja ezt az irányvonalat, Bulgária rengeteget veszíthet: az EU közel húsz éve hunyt szemet a civil szervezetek által jelzett korrupciós vádak felett, és a korábbi miniszterelnök, Bojko Boriszov – aki állítólagos maffiakapcsolatok ellenére is népszerű maradt – tudatosan kerülte a konfliktusokat Angela Merkel korában. Az viszont valószínű, hogy az uniós szereplők mostantól kiemelt figyelmet fordítanak Bulgária korrupciós szintjére és a jogállamiság hiányosságaira, már csak azért is, mert az ország 2025-ben közel 4 milliárd eurót kap uniós forrásokból. Radev esetleges „második Orbánná válása” még eldöntetlen, de első három hónapja azt jelzi, hogy a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan konfrontatív álláspontot kíván képviselni az Európai Unióban.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Anton Atanasov készítette, mely az Unsplash-on található.
