Sokan azt várják, hogy az időskori memóriazavar az öregedés természetes velejárója. Vannak azonban olyan idős emberek, az úgynevezett Szuperöregítők (SuperAgers), akik 80-90 éves korukra is olyan memóriaképességekkel rendelkeznek, amelyek felülmúlják vagy akár meg is haladják az 50-60 évesekét. A tudósok közel 20 évet töltöttek azzal, hogy azonosítsák a Szuperöregítőkkel kapcsolatos biológiai, neurológiai és pszichoszociális jellemzőket. Az egyik fő kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt: Vajon a Szuperöregítők csupán olyan emberek, akik szokatlanul alacsony genetikai kockázatot örököltek az Alzheimer-kórra? Emily Rogalski, a Chicagói Egyetem Egészséges Öregedés és Alzheimer-kutató Központjának (HAARC) igazgatója, aki 2008-ban definiálta a Szuperöregítés fogalmát, és azóta is vizsgálja ezt a figyelemre méltó populációt, elmondta: “Ha ez igaz lenne, a Szuperöregítők azonosítása olyan egyszerű lenne, mint genetikai tesztelést végezni, ahelyett, hogy a jelenleg használt átfogó kognitív értékeléseket alkalmaznánk.”
Ennek a lehetőségnek a vizsgálatára a kutatók elemezték a legnagyobb prospektíven gyűjtött Szuperöregítő csoportokat, a legújabb Alzheimer-kór genetikai kockázati mérőszámokkal. Az Alzheimer’s Research & Therapy folyóiratban megjelent eredmények azt mutatják, hogy a késői életkorban tapasztalható kivételes memória nem magyarázható kizárólag az alacsony örökölt Alzheimer-kockázattal. A megállapítások rávilágítanak arra, hogy tanulmányozni kell azokat a védő mechanizmusokat, amelyek segíthetnek egyes embereknek a szokatlanul erős kognitív képességek fenntartásában. A HAARC Központ és a City of Hope részeként működő Translational Genomics Research Institute (TGen) kutatói egy változatos csoportot vizsgáltak, amelyet öt regionális helyszínről toboroztak az Egyesült Államokból és Kanadából. A vizsgálatban 142 Szuperöregítő és 89 átlagos kognitív teljesítményű idős felnőtt vett részt. A csapat a vérmintákból nyert DNS segítségével elemezte az APOE gént, amely az Alzheimer-kór legerősebb ismert genetikai kockázati tényezője. Emellett kiszámítottak három poligén kockázati pontszámot is, amelyek az örökölt Alzheimer-kockázathoz kapcsolódó több ezer genetikai variánst kombinálnak. Az eredmények közvetlenül megkérdőjelezték azt az elképzelést, hogy a Szuperöregítők azért védettek, mert kevesebb Alzheimer-kórral kapcsolatos kockázati variánst hordoznak. A kutatók nem tudták megkülönböztetni a Szuperöregítőket az átlagos kognitív képességű idősektől sem az APOE, sem az Alzheimer-kór poligén kockázati pontszámai alapján.
Egyszerűen fogalmazva, a kivételes memória a 80-as években nem tűnik abból eredőnek, hogy valaki kivételesen alacsony örökölt kockázattal rendelkezik az Alzheimer-kórra. “Az eredmények megerősítik, hogy a kognitív egészség megőrzése többet jelent, mint az Alzheimer-kór kockázatának csökkentése önmagában” – mondta Ana Capuano, a HAARC Központ biostatisztikai központjának igazgatója és a tanulmány első társszerzője. “A rendkívüli kognitív öregedést elősegítő biológiai, viselkedési és társadalmi tényezők megértése végső soron kiegészítheti a hagyományos betegségközpontú megközelítéseket, és segíthet személyre szabottabb stratégiák kidolgozásában az agy egészségének támogatására az élet során.” A kutatók olyan ritka genetikai variánsokat is megvizsgáltak, amelyeket korábban az Alzheimer-kór elleni védelemmel vagy ellenálló képességgel hoztak összefüggésbe. Ezek a variánsok nem voltak gyakoribbak a Szuperöregítők körében, mint a kontrollcsoportban. Matt Huentelman, a TGen korai felismerési és megelőzési részlegének professzora és igazgatója, valamint a tanulmány társszerzője Rogalskival együtt elmondta: “Ez a tanulmány fontos határvonalat szab az Alzheimer-kór genetikájában. Az APOE és a jelenlegi poligén kockázati pontszámok által rögzített gyakori genetikai kockázati tényezők nem magyarázzák a Szuperöregítő fenotípust. A jövőbeli munkának túl kell lépnie a betegségkockázati modelleken, és vizsgálnia kell azokat a tágabb biológiai, környezeti és tapasztalati útvonalakat, amelyek hozzájárulnak a kivételes kognitív öregedéshez.”
A jövőbeli vizsgálatok széles körű, multidiszciplináris stratégiát alkalmaznak majd. A kutatók a részletes kognitív tesztelést agyi képalkotással, vérbiomarkerekkel, genetikával, neuropatológiával, immunprofilozással, alvás- és aktivitásfigyeléssel, társadalmi és környezeti mérésekkel, valamint a teljes emberi egészség egyéb mutatóival tervezik kombinálni. Ignazio S. Piras, a TGen korai felismerési és megelőzési részlegének docense és a tanulmány első társszerzője hozzátette: “Az öregedéskutatás sok éven át a betegség kockázatát növelő tényezők azonosítására összpontosított. Ezek a tanulmányok rendkívül fontosak, de a kockázati tényezők hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki rendelkezik azokkal a védő tényezőkkel, amelyek támogatják a kivételes agyi egészséget. Ez a tanulmány segít bemutatni ezt a megkülönböztetést.” Az eredmények egy bátorító következtetést támasztanak alá: a memóriaromlás nem elkerülhetetlen. Vannak emberek, akik képesek – és meg is teszik – megőrizni a figyelemre méltóan fiatalos memóriájukat 80-as éveikbe és azon túl is. A tudósok még mindig nem tudják pontosan, hogyan tartják fenn a Szuperöregítők ilyen erős kognitív képességeiket, de a keresés folytatódik, a résztvevők segítségével. Ezek a hosszú távú kutatási önkéntesek éveket áldoztak idejükből, hogy segítsenek a tudósoknak meghatározni a sikeres kognitív öregedést és azonosítani azokat az új utakat, amelyek elősegíthetik a rezilienciát. Ezt a munkát a National Institute on Aging, a McKnight Brain Research Foundation a Szuperöregítés Kutató Kezdeményezésén keresztül, valamint a Simons Alapítvány támogatta, továbbá a sok résztvevő, család és együttműködő kutató az öt kutatási helyszínen.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2026/07/260723084045.htm.
A képet Samuel Hagger készítette, mely az Unsplash-on található.
