Amikor valaki kíváncsi arra, hogy mekkora a világrekord harcsa, nagyon gyorsan ellentmondásokba fut: egyes helyeken 130–140 kg körüli rekordokat lát, máshol 200–300+ kg-os „legendákat”, és olyan hosszúságú halakat, amik már a hihetetlen kategóriát súrolják. A kulcs az, hogy a Silurus glanis rekordjait többféleképpen tartják nyilván, és nem minden „rekord” ugyanazon a hitelesítési szinten áll.
Ebben a cikkben az (európai) harcsára (Silurus glanis, wels/sheafish) fókuszálunk, és három szemszögből vizsgáljuk a témát:
- Hivatalos, hitelesített súlyrekordok (különösen IGFA).
- Hosszrekordok (ahol gyakori, hogy a halat nem mérlegelik).
- Fórumos / adatbázisos óriások (régi, vitatott, sokszor rosszul hivatkozott történetek).
Mit jelent pontosan a „világrekord harcsa” a Silurus glanis esetében?
A „világrekord harcsa” a gyakorlatban legalább három dolgot jelenthet:
- Súlyrekord: a legnehezebb, dokumentált európai harcsa.
- Hosszrekord: a leghosszabb, dokumentált európai harcsa.
- Szervezeti rekord: például az IGFA all-tackle rekordja, amely szigorú szabályokhoz kötött.
A probléma ott kezdődik, hogy a hosszrekordoknál sokszor a horgász kíméletből nem méri le a halat mérlegen, míg a súlyrekordokhoz hiteles mérlegelés és dokumentáció kell. Ezért fordul elő, hogy a legnagyobb hosszúságú fogások nem „ütik ki” a hivatalos súlyrekordot.
A legfontosabb kiindulópont: az IGFA hivatalos súlyrekord
Ha világrekord harcsa ügyekben egyetlen, nemzetközileg leginkább elfogadott „mércét” keresünk, akkor az IGFA (International Game Fish Association) rekordlistája a legjobb támpont.
Az IGFA szerint a hivatalos harcsa világrekord:
- 134,97 kg (297 lb 9 oz)
- Pó folyó, Olaszország
- fogás dátuma: 2010. március 11.
- horgász: Attila Zsedely
- státusz: igazolt Ez az adat azért „sziklaszilárd”, mert az IGFA rekordok mögött dokumentációs és szabályrendszeri követelmények állnak.
Miért számít ennyit az IGFA-hitelesítés?
Sokan kérdezik: „Oké, de miért pont az IGFA?” Azért, mert a rekordoknál nem elég azt mondani, hogy „ekkora volt”, hanem bizonyítani kell. Az IGFA rendszere tipikusan olyan elvárásokat támaszt, mint a megfelelő dokumentáció, a fogási szabályok betartása, a mérlegelés és az adatok rögzítése. Ezt nem azért találták ki, hogy nehezítsék a horgász életét, hanem azért, mert a „világrekord harcsa” cím csak így összehasonlítható.
A gyakorlati tanulság: ha egy vélelmezhetően világrekord harcsa esetében nincs hiteles mérés, nincs tanúsítás, nincs visszakövethető adat, akkor az legfeljebb „óriás fogás”, de nem ugyanaz a kategória, mint egy IGFA-rekord.
Világrekord harcsa hosszúságra: a 2,85 méteres Pó folyóból származó óriás (2023)
A modern európai harcsa-rekordok másik nagy „pillére” a 2,85 méteres fogás, amely óriási médiavisszhangot kapott.
Több egymástól független, nagy megbízhatóságú forrás szerint Alessandro Biancardi 2023-ban a Pó folyóból fogott egy 2,85 méteres európai harcsát, amelyet meg is mértek, de a horgász nem mérlegelte le, mert nem akarta túlzottan stresszelni a halat, és visszaengedte.
A rekordok szempontjából ez azért érdekes, mert:
- hosszra egy rendkívül erős, dokumentált állítás,
- súlyra viszont nem tud „hivatalos” rekord lenni, mivel nincs hiteles mérlegelés.
Ugyanezt a logikát emeli ki több szakmai/angolos összefoglaló is: súly nélkül a fogás nem váltja ki a fennálló IGFA all-tackle rekordot.
Súly vs. hossz: miért nem ugyanaz a „legnagyobb”?
A Silurus glanis testfelépítése és kondíciója erősen vízfüggő: ugyanakkora hosszhoz nagyon eltérő tömeg tartozhat attól függően, mennyi a táplálék, milyen a vízhőmérséklet, mennyi a verseny és mennyire „kerek” a hal.
Ezért fordulhat elő, hogy:
- egy extrém hosszú harcsa nem biztos, hogy rekord tömegű is,
- egy rekord tömegű harcsa pedig nem biztos, hogy a leghosszabb.
A „világrekord harcsa” keresésénél ezért mindig azt érdemes tisztázni: mire rekord: tömegre vagy hosszra?
A Pó szerepe: miért ezen a folyón jön annyi rekordközeli harcsa?
A fenti két modern „csúcs” (IGFA súlyrekord 2010 és a 2,85 m-es hossz 2023) közös pontja a Pó folyó. Hogy miért pont itt, arra a horgászvilág sok magyarázatot ad (táplálékbázis, élőhelyek, horgászati kultúra, visszaengedési szemlélet, hosszú távú célzott horgászat), de rekordlisták szintjén egy dolog biztos: a dokumentált óriások sorozatosan ebből a rendszerből kerülnek elő. A hozzáértők szerint a relatíve állandóan meleg víz és a táplálékbőség a fő magyarázó változó. No meg az a tény, hogy nagyon sok nagyon ügyes harcsázó horgászik ezen a területen – egyre modernebb és egyre erősebb felszerelésekkel. Valószínűleg a következő világrekord harcsa is a Póban úszkál ebben a pillanatban is.
A hosszfogásnál több beszámoló azt is hangsúlyozza, hogy tanúk jelenlétében történt a mérés, és a halat kíméletesen visszaengedték.
A „fórumos” és régi rekordok: a 256,7 kg-os ukrajnai történet (1918) és a félrehivatkozások
Most jön az a rész, amit külön kértél: milyen óriás harcsákat tartanak nyilván a különböző fórumokon, és mi ezek forrás-problémája.
A legismertebb „legendás” szám a 256,7 kg, amelyet gyakran 1918-hoz és Ukrajnához kötnek. Ennek a történetnek a horgászati folklórban nagyon erős élete van, viszont a tudományos és forráselemző irodalomban épp ellenkezőleg: példaként szerepel arra, hogyan torzulnak a hivatkozások.
Egy 2016-os, szakirodalmi forrásokra építő elemzés (Boulêtreau, 2016) kifejezetten leírja, hogy több szerző nem pontosan transzponálta a régi adatokat, és megemlíti, hogy a 256,7 kg-os ukrajnai példányra úgy hivatkoztak később, hogy az eredeti forrásokhoz képest félrecsúszások történtek (például rossz szerzőre vagy cikkre való hivatkozás).
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy a „256,7 kg” adat létezhet mint régi említés, de:
- modern hitelesítés nincs mögötte,
- a későbbi hivatkozások egy része forrás-szinten problematikus,
- és sokszor még a hossz sem szerepel (vagy eltérő módon szerepel) az elérhető összefoglalókban.
A mesék birodalma: „335 cm és 256,7 kg” – hogyan lesz a legendából „rekordadatbázis”?
A fórumok és rekordgyűjtő oldalak sokszor úgy működnek, hogy egy régi történetet „rekordként” újracsomagolnak, és a hiányzó adatokat (például hossz) később hozzáteszik – vagy más történetekből összekeverik. Emiatt jelennek meg kombinált állítások, mint például „256,7 kg és 335 cm”.
A probléma ezzel az, hogy mire ez a horgász-köztudatba beég:
- már nem derül ki, hogy melyik adat honnan jött,
- van-e eredeti mérés,
- és milyen módszerrel mérték.
A fenti ESA-cikk pont azt mutatja meg, mennyire könnyen alakul ki egy „mitikus óriásharcsa” narratíva, ha a későbbi hivatkozások nem pontosak.
Hiteles „óriás” vs. óriási „állítás”: gyors ellenőrzőlista
Ha egy posztban vagy fórumon azt látod, hogy „világrekord harcsa 200+ kg”, érdemes lefuttatni ezt a 6 pontot:
- Van hiteles mérlegelés? (nem „rábecslés”)
- Van fotó/videó a mérésről? (mérleg kijelző, mérőszalag)
- Van tanú / szervezeti igazolás? (pl. rekordbejelentés)
- Kiderül a hely és dátum?
- A faj azonosítása biztos? (Silurus glanis, nem keveredés)
- A forrás láncolata visszakövethető? (nem „valaki mondta”)
Ha ezekből több hiányzik, akkor az egy óriási fogás-történet, de a „világrekord” szó szakmai értelemben nem áll stabil lábon.
Összegzés: hogyan érdemes és illik használni a „világrekord harcsa” fogalmat?
Ha szakmailag tisztán akarunk beszélni, akkor a világrekord európai harcsa témát így érdemes keretezni:
- Hivatalos súlyrekordként ma a legjobb hivatkozási alap az IGFA 134,97 kg-os rekordja.
- Hosszrekordként a 2,85 méter a legismertebb modern csúcs, de súly nélkül ez más kategória.
A 200–300+ kg-os „fórumos rekordok” tipikusan régi, nehezen ellenőrizhető történetekből és forrástorzulásokból táplálkoznak, ezért érdemes óvatosan kezelni őket. Inkább a mesék kategóriába tartoznak.
A kép illusztráció.
