Európa lakossága az elmúlt évtizedekben összességében növekedett, azonban a városok és települések fele lakosságvesztést könyvelhetett el. A CORRECTIV.Europe elemzése, amely az Európai Unió Közös Kutatóközpontjának (JRC) új adatain alapul, lenyűgöző térképet készített a kontinens 1961 és 2024 közötti népességváltozásairól. A térkép mintegy 100 000 várost és községet ölel fel az EU tagállamaiban, valamint Nagy-Britanniában, Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában és Svájcban. Az új módszertannak köszönhetően a történelmi adatokat először a modern közigazgatási határokhoz igazították, így pontosan látható, hol növekedett (zöld) és hol csökkent (piros) a lakosság.
Az adatok két fő tendenciát tártak fel. Az első a vidéki elnéptelenedés, amely különösen szembetűnő Spanyolországban, ahol minden ötödik vidéki település lakosságának több mint felét veszítette el. Míg Madrid elővárosai látnak el dinamikus növekedést, addig a La Rioja régióban található Villarroya falu lakossága mintegy 98 százalékkal csökkent, ami az „üres Spanyolország” jelenségét erősíti. Görögországban hasonló a helyzet: a települések 84 százaléka népességfogyást mutat, a növekedés szinte kizárólag Athénra és Szalonikire koncentrálódik. Németországban is megfigyelhető ez a minta: Waldkappel lakossága csaknem felére csökkent, míg Kassel környéki elővárosok akár 180 százalékkal is nőttek. A második fő tendencia a volt keleti blokk országaiból, így Lengyelországból, Csehországból, Bulgáriából és Kelet-Németországból történő elvándorlás az 1990-es évek óta. Szászországban Hoyerswerda lakossága megfeleződött 1991 és 2024 között, és az ország keleti részén a települések 88 százaléka veszített lakóit, míg nyugaton ez az arány csupán 26 százalék.
Bulgária és Litvánia a tendenciák szélsőséges példái. Bulgáriában a Vidin régió lakosságának 61 százaléka tűnt el, és az EU-csatlakozás után még többen távoztak, mint az 1990-es években. Litvániában a települések 73 százaléka zsugorodik, miközben a főváros, Vilnius lakossága csaknem megháromszorozódott. Európa azonban fordulóponthoz érkezett: az EU teljes lakossága mintegy 450 millió volt 2025-ben, és a becslések szerint 2029 körül tetőzik, majd fokozatos csökkenésnek indul. A német Gazdasági Intézet előrejelzése szerint Németország lakossága korábban kezdhet csökkenni a vártnál, a bevándorlás elmaradása miatt. Leo van Wissen demográfus arra figyelmeztet, hogy a regionális különbségek felerősödnek: a városi területek erős növekedése mellett a vidéki térségek tovább fogynak, ami veszélyezteti az alapellátást – vasútállomások, iskolák, bankfiókok és pékségek zárnak be, rontva a vidéki életminőséget.
A bevándorlás hiányában az EU lakossága már 2012 óta csökkenne, és a szakértők egyetértenek abban, hogy ez gazdasági kockázatot jelent. A nyugat- és észak-európai országok profitálnak a migrációból, míg Dél-Európa, különösen Olaszország és Spanyolország, az alacsony születésszám és a kivándorlás miatt hosszú távon fogyhat. Kelet-Európa hármas kihívással néz szembe: alacsony születési ráta, elöregedés és jelentős nyugati irányú elvándorlás. Az EU-ban nincs egységes munkaerő-migrációs politika, helyette mintegy 300 különböző szabályozás létezik. Egyes országok, például Olaszország, célzott programokkal próbálják pótolni a hiányt, míg mások, mint Franciaország és Magyarország, a születésszám növelésére helyezik a hangsúlyt, például kedvezményes hitelekkel és családtámogatásokkal. Albert Esteve, a spanyol demográfiai központ igazgatója arra figyelmeztet, hogy a demográfiai változások demokratikus kihívásokat is hordoznak, hiszen a helyi döntéshozók prioritásai torzulhatnak, ha a szavazójoggal nem rendelkező külföldi anyák gyermekeiről kell dönteniük.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Christian Lue készítette, mely az Unsplash-on található.
