Évtizedekkel a szovjet uralom vége után Magyarország nyilvánosságra hozza titkosszolgálati iratait, ami élénk vitát indít az ügynökökről, a bűnrészességről és a felelősségről. 1956. november 4-én szovjet katonák és tankok ezrei törtek be Magyarországra, brutálisan leverték az anticommunista felkelést, amelyet évtizedes diktatúra követett, amely a kegyetlen titkosrendőrségre támaszkodott a rendszer fenntartásához. Az idei november 4-i események a magyar történelem e sötét fejezetével való szembenézés momentumát jelentik: Magyar Péter kormánya elrendeli a titkosrendőrség „ügynökaktáinak” teljes nyilvánosságra hozatalát, amelyek az állambiztonsági besúgók neveit tartalmazzák – egyesek önként működtek együtt, míg mások akaratlanul adtak át információkat.
A Tisza Párt és Magyar Péter korábban megígérte, hogy megválasztása esetén nyilvánosságra hozza az aktákat. Ez történelmi esemény, hiszen több mint három évtizedes heves vitát követően született meg, és biztosan további vitákat indít a kommunista korszak bűnrészességéről és felelősségéről. A magyarok évek óta követelték az iratok kiadását; a berlini fal leomlása és a szovjet uralom vége után a polgárjogi aktivisták és a kisebb pártok ezt szorgalmazták, ám az első posztkommunista miniszterelnök, Antall József és Orbán Viktor hosszú ideig kormányzó Fidesz-pártja elutasította, utóbbi 2010 óta több mint harminc alkalommal szavazott az akták megnyitása ellen. Részleges kiadásra 1994-ben került sor az úgynevezett „ügynöktörvénnyel”: a kormánytagok, parlamenti képviselők és bizonyos közszolgálati dolgozók háttérellenőrzésen estek át, 1997-től a polgárok saját aktáikat tekinthették meg, 2003-ban a jogosultságok bővültek, de a besúgók neveit soha nem ismerhették meg. A vonatkozó törvény tágan értelmezhető rendelkezései lehetővé tették, hogy a Belügyminisztériumhoz hasonló szervek megakadályozzák az iratok átadását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL), ha nemzetbiztonsági kockázatot láttak; ez a szelektív kiadás nemcsak a valóság megismerését gátolta, hanem lehetővé tette az iratok politikai hatalmi harcokban való kihasználását is, például Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2002-es leleplezését, akit a Fidesz-közeli Magyar Nemzet tárt fel kommunista korszakbeli titkos ügynöki múltja miatt.
Magyar kormánya véget vet ennek: november 4-től a besúgók neveit és kulcsfontosságú adatait tartalmazó adatbázisok online válnak elérhetővé, további adatbázisokkal együtt, köztük az állambiztonsághoz beszervezettekről szóló egyik legátfogóbbal; a régi „ügynöktörvény” titoktartási rendelkezéseit is visszaszorították, így jelentősen több irat válhat hozzáférhetővé. A becslések szerint mintegy 150 000 titkosrendőrségi besúgó közül akár 60 000 adatának kiadása komoly politikai következményekkel járhat, bár Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL igazgatója óvatosságra intett: „nem lehet elhinni mindent, amit az állambiztonsági szervek és irataik állítanak”, mivel sok dokumentum hiányos, megbízhatatlan vagy megsemmisült. Rainer M. János történész szerint a közzétételnek a rendszer bukása után lett volna értelme, most inkább szimbolikus gesztus; Ungváry Krisztián viszont üdvözli, mert új kutatásokat és társadalmi vitákat tesz lehetővé, és úgy véli, Magyarország profitálhat e reflexióból, hiszen „a társadalmi hazugságok elkerülhetetlenül feszült viszonyt eredményeznek a politikával, és ennek az árát 16 év Fidesz-kormányzással fizettük meg”.
Magyar Péter számára a nyilvánosságra hozatal nagy jelentőséggel bír, hiszen a múlttal – különösen az Orbán-rezsim éveivel – való szembenézés kedvenc témái közé tartozik. Amikor a parlament szeptember közepén módosította az iratokról szóló törvényt, Magyar a Facebookon azt írta: „36 éves késedelem után a magyar parlament ma a Tisza kezdeményezésére úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza az »ügynökaktákat«. A Fidesz nem támogatta az indítványt. Vajon miért?” – utalva arra, hogy a Fidesz soraiban és Orbán belső körében sok prominens személyiség volt a magyar kommunista párt vagy a titkosrendőrség tagja. Közülük a legismertebb talán Horváth József, a belföldi ellenzék elnyomásáért felelős állambiztonsági osztály egykori főállású munkatársa, aki Orbán alatt hírszerző tisztként és biztonsági tanácsadóként dolgozott, 2024-ben pedig Orbán Szuverenitásvédelmi Hivatalának kutatási igazgatója lett – egy olyan szervé, amely az Orbán-rezsim állítólagos ellenségeit leplezte le, „külföldi ügynökökként” bélyegezve meg őket.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.dw.com/en/36-years-later-hungary-opens-communist-era-secret-service-files/a-79858016.
A képet Gregory Brainard készítette, mely az Unsplash-on található.