Az óceánfenék ásványi kincseinek kitermelése egyre sürgetőbbé válik a modern akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok iránti rohamos növekvő kereslet miatt, azonban egy friss kutatás riasztó figyelmeztetést jelent a tengeri életre nézve. A Nature Communications című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a mélytengeri bányászat során keletkező hulladéklerakódások megfosztják a planktonok és más apró vízi élőlények kritikus táplálékforrásától, ami láncreakcióként hatva végül a tonhal és kardhal nagyobb halfajokra, sőt az emberi élelmiszerellátásra is veszélyt jelenthet. A kutatást ironikus módon az első, nemzetközi mélytengeri bányászati engedélyt kérő Metals Company (TMC) finanszírozta, amelynek eredményei most további óvatosságra intenek.
A probléma gyökere a bányászati folyamat során keletkező iszapos hulladék elhelyezésében rejlik. Az ipar által javasolt “alkonyati zónában” (200-1500 méter mélység) történő kibocsátás során a tápanyagban szegény üledék részecskék elárasztanák ezt az életben gazdag réteget, kiszorítva a planktonok természetes táplálékát. A Hawaii Egyetem kutatói, akik a TMC 2022-es tesztbányászatát elemezték, kimutatták, hogy a hulladéklerakódás részecskéi 10-100-szor kevesebb tápanyagot tartalmaznak, lényegében “ételelmaradékként” funkcionálnak. Ez alulról felfelé haladó éhínséget indíthat el a táplálékláncban, mivel a planktonok éheznének, majd a rájuk támaszkodó halak és emlősök is. Ráadásul a planktonok napi vándorlása kulcsfontosságú a szén-dioxid mélytengeri eltárolásában, így a folyamat megzavarása akár az éghajlatot is befolyásolhatja.
A helyzetet fokozza, hogy az Egyesült Államok Trump elnöksége alatt felgyorsítani kívánta a mélytengeri bányászat engedélyezését, miközben a nemzetközi szabályozó testület, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) még nem fejezte be a bányászati kódex kidolgozását. Több mint 900 tudós és szakértő moratóriumot szorgalmaz, hangsúlyozva, hogy a biodiverzitás és ökoszisztéma károsodása visszafordíthatatlan lenne. A Metals Company válaszában azt állítja, hogy a tanulmány szerzőinek tanácsára 2000 méteres mélységben, az alkonyati zóna alatt tervezi a hulladék kibocsátását, ahol kevesebb a plankton. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a fenntartható megoldás nem a mélytengeri kitermelésben, hanem az akkumulátortechnológia fejlesztésében (pl. nikkel- és kobaltfogyasztás csökkentése) és az elektronikai hulladék hatékony újrahasznosításában rejlik, mondván: “Nem kell felásnunk a mélytengert a zöld forradalom megvalósításához.”
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.theverge.com/news/814694/deep-sea-mining-waste-battery-metals-research-trump.
A képet NOAA készítette, mely az Unsplash-on található.
