Gareth Edwards, a veterán a sci-fi műfajban, úgy véli, hogy a műfaj valójában sosem az űrhajókról, robotokról vagy dinoszauruszokról szól. Legújabb filmje, a *Jurassic World Rebirth* sem kivétel: a dinoszauruszok itt metaforaként szolgálnak a filmipar változásairól. Edwards szerint a dinoszauruszok a filmeket szimbolizálják – ahogy a mozik nézettsége csökken, a stúdiók egyre extrémebb mutációkkal próbálják visszacsalogatni a közönséget, pont úgy, mint a *Jurassic World* világában a genetikusok. Ez a párhuzam vezette végig a rendezőt a forgatókönyv feldolgozása során, és ihlette meg a történet mögötti üzenetet.
A film nem csupán a mozivilág átalakulását tükrözi, hanem magát a *Jurassic Park* franchise-t is. Az 1993-as eredeti film lenyűgöző vizuális effektjei forradalmasították a moziparkot, de ma már az effektek magától értetődőek, és a közönség többet vár. A 2015-ös *Jurassic World* pontosan erről szólt: egy mesterségesen tervezett dinoszauruszról, ami felkelti az unott nézők figyelmét. A *Rebirth* viszont egy olyan világban játszódik, ahol a dinoszauruszok már a mindennapok részei – éppúgy, mint a nagy költségvetésű filmek. Edwards ezt a koncepciót szerette volna továbbgondolni, ahogyan korábbi filmje, a *Monsters* is a hagyományos szörnyfilmek utóéletével foglalkozott.
A rendező szerint a *Jurassic World Rebirth* nem csupán egy folytatás, hanem egyfajta meta-kommentár is a franchise-ról és a filmművészet helyzetéről. A történet úgy kezdődik, ahogy más filmek véget érnek – pontosan ez tette vonzóvá számára a projektet. A dinoszauruszok itt nem csupán veszélyes lények, hanem a filmipar változásainak szimbólumai, amelyeket már kevesen tartanak izgalmasnak. A film július 2-án kerül a mozikba, és várhatóan sok vitát generál majd a témájával kapcsolatban. Edwards további interjúiban még bővebben kifejti a mű mögött rejlő gondolatokat.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Fausto García-Menéndez készítette, mely az Unsplash-on található.
