# Földön kívüli élet: Mit tudunk a Marsról és a lehetséges lakható exobolygókról?
Az emberiség évszázadok óta kutatja a választ arra a kérdésre, hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Már Lucianus „Igaz történet” című műve óta, mintegy 1800 évvel ezelőtt is spekuláltak az emberek a földön kívüli élet lehetőségéről. A modern kutatások középpontjában leginkább a Mars áll, mint a legközelebbi bolygó, amely nem mérgező pokol, és ahol egykor folyékony víz és sűrűbb légkör is lehetett. Bár a tudományos fantasztikus irodalom és filmek izgalmas forgatókönyveket festenek elénk – a „Világok harca” fenyegető marslakóitól a „My Favorite Martian” barátságos idegenéig –, a végső választ mégis a tudomány adhatja meg. A csillagász Percival Lowell 1890-es elmélete óta, miszerint intelligens élet csatornákat épített a vörös bolygón, hatalmas fejlődésen ment keresztül a marskutatás: ma landerek, roverek és orbitális szondák vizsgálják rendszeresen a bolygót, és a jövőben akár emberek is eljuthatnak oda a NASA Artemis-programjának folytatásai vagy Elon Musk Mars-kolonizációs tervei révén.
## A Mars mint a földön kívüli élet legígéretesebb jelöltje
A Mars azért marad a legfontosabb kutatási célpont, mert hatvan évnyi kutatás szerint egykor rendelkezett mindazokkal az összetevőkkel, amelyek szükségesek az élethez. A bolygónak a lakható zónában kell elhelyezkednie, ahol folyékony víz létezhet, emellett megfelelő légkörre, szilárd felszínre, megfelelő tömegre és gravitációra, valamint folyékony fémből álló magra van szüksége a mágneses mező kialakulásához, amely védi a felszínt a Nap káros sugárzásától. Emellett elengedhetetlenek az élet építőkövei, mint a szén, hidrogén, nitrogén, oxigén és foszfor. Bár a Mars ma már nem rendelkezik mindezekkel, a bizonyítékok arra utalnak, hogy korábban igen. A NASA Odyssey űrszonda 2002-ben megerősítette a sarki jégsapkák jelenlétét, Gerard P. Kuiper pedig már 1947-ben felfedezte a szén-dioxidot a marsi légkörben. Az 1970-es években a Mariner 9 misszió ősi vízmedreket fotózott le, amelyek arra utaltak, hogy a bolygó egykor elég meleg volt a folyékony vízhez. Későbbi kutatások szerint a Marsnak egykor akár a Föld Északi-sarkvidéki óceánjával megegyező méretű óceánja is lehetett. Edwin Kite, a Chicagói Egyetem planetológusa szerint azonban a korai Mars klímája csak időszakosan volt meleg és nedves, ami kevésbé tette alkalmassá a felszíni élet fennmaradására, mint a Földet, amely legalább 3,5 milliárd éve folyamatosan lakható.
A Mars felszínén jelenleg két aktív rover és több mint fél tucat műhold végzi a kutatásokat. A Phoenix Mars Lander 2008-ban végzett pH-tesztje szerint a marsi talaj pH-értéke 8-9 körül van, ami közel semleges, és alkalmas lehet mikrobák és növények számára – a talaj kémiai összetétele az Antarktisz száraz völgyeinek felszíni talajához hasonlít. Marc Neveu NASA-kutató szerint a Mars egykor geológiailag aktívabb volt, vulkáni tevékenység nyomai a Yellowstone Nemzeti Parkhoz hasonló meleg vizes medencéket hozhattak létre, amelyek alkalmasak lehettek az élet számára. Emellett a bolygót meteoritok, aszteroidák és üstökösök bombázták, amelyek szerves anyagokat szállíthattak a felszínre. A Curiosity rover közel két tucat szerves molekulát talált, amelyek geológiai vagy biológiai folyamatok eredményei is lehetnek, de jelenlétük mindenképpen az élet lehetőségét támasztja alá. A kulcs azonban a marsi talajminták Földre szállítása lenne, mivel a marsi talajt még soha nem vizsgálták a Földön elérhető fejlettebb műszerekkel. Az első ilyen misszió Kína Tianwen-3 küldetése lehet, amelyet 2028-ra terveznek.
## Rejtélyek, zsákutcák és a marsi élet nyomai
A kutatás során néha ígéretes nyomok bizonyulnak zsákutcának. A Földre hullott marsi meteorittöredékekben annak idején fosszilizált baktériumokra emlékeztető struktúrákat találtak, de közel húsz év kellett ahhoz, hogy a tudósok rájöjjenek: geológiai folyamatok is létrehozhatnak hasonló féregszerű képződményeket. Számos rejtély azonban továbbra is megoldásra vár. A Gale-kráter közelében mért metánszint szezonális ingadozást mutat – nyáron csúcsosodik, télen visszaesik –, ami a Curiosity által talált szerves molekulákkal együtt az élet jelenlétére utalhat, de további vizsgálatok szükségesek. A Marson poros jégfoltok is találhatók, amelyek különösen izgalmasak: a porrészecskék elnyelhetik a napmeleget, belesüllyedhetnek a jégbe, és apró vízzacskókat hozhatnak létre, amelyek egyszerű életformák egész ökoszisztémáinak adhatnak otthont. A kutatók szerint a poros jég elegendő fényt engedhet át a fotoszintézishez, ami azt jelentheti, hogy az élet ma is létezhet a Marson. Neveu szerint „nagyon valószínű, hogy mikrobiális élet még ma is létezik a Marson, sekély jégbe vagy mélyebb felszín alatti vízzacskókba zárva”. A NASA Perseverance roverje 2025-ben a Jezero-kráter kiszáradt folyómedréből vett mintát, amely bioszignatúrákat – életformák által létrehozott anyagokat vagy struktúrákat – tartalmazó vegyületeket tartalmaz, de ezek bizonyítása meghaladja a rover képességeit. Felmerült a litopanspermia elmélete is, amely szerint a Mars és a Föld egykor meteoritokkal „dobálózhattak”, és a mikrobák vagy spórák utazhattak ezeken – így ha a Marson volt élet, az akár a Földről is származhatott, és fordítva.
## Lakható zónában lévő exobolygók: a három legígéretesebb jelölt
A tudósok a Naprendszeren kívül is azonosítottak olyan bolygókat, amelyek potenciálisan alkalmasak lehetnek az élet támogatására. A három legjobb jelölt közé tartozik a **TOI-700 d**, amely mintegy 20%-kal nagyobb a Földnél, és egy vörös törpe lakható zónájában kering. Bár a légkör meglétét még nem erősítették meg, és valószínűleg kötött forgású – mindig ugyanaz az oldala néz a csillaga felé –, a szimulációk némi reményt adnak. A **Trappist-1e** a Föld méretének mintegy 70%-át teszi ki, és egy mintegy 40,7 fényévre lévő csillag lakható zónájában kering. Ez az egyetlen bolygó a rendszerében, amely potenciálisan rendelkezhet folyékony vízzel, de a légkör megléte itt sem megerősített. A **LHS 1140 b** az első felfedezett exobolygó, amely a csillaga lakható zónájában található, sziklás bolygó, és légkörrel is rendelkezik. Mintegy 70%-kal nagyobb a Földnél, és kötött forgású a csillagához képest. Bár a tudomány még nem észlelt életet ezeken a bolygókon, ezek a legígéretesebb célpontok a jövőbeli kutatások számára, amelyek közelebb vihetnek minket annak megválaszolásához, hogy vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.cnet.com/science/space/mars-science-seeking-signs-of-life/.
A képet Daniele Colucci készítette, mely az Unsplash-on található.