Egy rendkívül szokatlan tektonikai mozgás történt 15 perccel a 2011-es Tohoku földrengés után, amelynek következtében szinte egész Japán 5 millimétert mozdult el keletre. Ez a megcsúszás egy hatalmas erejű szeizmikus hullám eredménye volt, amely 5800 kilométert utazott a bolygó magjáig, majd onnan visszaverődve a felszín felé vette az irányt. Bár a földrengés pusztítása – beleértve a több méteres helyi talajmozgásokat és a 40 méteres cunamihullámokat, amelyek a Fukusima Daiichi atomerőmű három reaktorának olvadásához vezettek – mellett az 5 milliméter elhanyagolhatónak tűnhet, a mozgás 3000 kilométeres távolságon keresztül ment végbe, ami csaknem hétszer hosszabb, mint a földrengés fő törésvonala, és hosszabb minden addig feljegyzett elcsúszásnál.
Sunyoung Park, a Chicagói Egyetem kutatója szerint a mozgás egyedülálló az időzítését és a mintázatát tekintve is: egy kis, 5 milliméteres keleti irányú lépés történt szinte egyszerre és hasonló mértékben egész Japánban, anélkül, hogy abban a pillanatban rendes földrengés lett volna. A jelenség nemcsak észak-déli kiterjedésében volt hatalmas, hanem szélességében is magába foglalta egész Japánt és azon túl, az óceánt is. Park szerint nem egy keskeny “perem” mozdult el, hanem a keleti irányú lépés legalább egész Japánra kiterjedt, ahol GPS-állomások találhatók.
A kutatók a katasztrófa során rögzített kiterjedt GPS- és szeizmikus adatok elemzésével állapították meg, hogyan jött létre ez a rendkívül nagy területű mozgás, és miért történt a törés 15 perccel a fő rengés után. A földrengések gyakran keltenek olyan hullámokat, amelyek mélyen a Föld belsejébe utaznak, és visszaverődnek a magról, de ezek általában meggyengülnek, mire a bolygó közepéig és visszaérnek. A Tohoku esetében azonban a fő rengés olyan erős volt, hogy az eredeti hullám, bár meggyengülve, a felszínre visszatérve elég erős maradt ahhoz, hogy országos szintű megcsúszást okozzon, miközben négy szomszédos tektonikai lemez egyszerre mozdult el. Park feltételezi, hogy az eredeti Tohoku földrengés erős rázkódása már meggyengítette a lemezhatárokat, így azok érzékenyebbé váltak a magról visszaverődő hullám hatására.
Az esemény rávilágít, hogy a földrengéseket követő pusztításnak korábban nem ismert mechanizmusai is létezhetnek. Park szerint egy nagy földrengés után figyelembe kell venni az olyan, mélyen utazó hullámok érkezéséből adódó szeizmikus veszélyeket is, amelyek további eseményeket válthatnak ki, mégpedig nagyon nagy távolságokon keresztül. Robin Lee, az új-zélandi Canterbury Egyetem kutatója hozzáteszi: további kutatások szükségesek annak megértéséhez, hogy az ilyen típusú mozgások milyen következményekkel járhatnak a világ más, hasonló törésvonalakkal rendelkező részein. Az esemény azt mutatja, hogy a nagy földrengések percekkel később, széles körű, késleltetett törésmozgásokat válthatnak ki, sokkal nagyobb régiókban, mint azt korábban feltételezték.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Rafal Ciesielczuk készítette, mely az Unsplash-on található.
