Furcsa, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom nem jósolta meg az internetet. Bár számos történet és klasszikus sci-fi film foglalkozott képes telefonokkal, online enciklopédiákkal, vizuális táblagépekkel vagy akár egy „világgyakorlatot” megjelenítő képernyőkkel, az internet – azaz az összekapcsolt dokumentumok hálózata, a megosztott üzenetek és a decentralizált tartalom – mégsem került be a jövőképek közé. Az egyetlen jelentősebb előrejelzés Vannevar Bush tudós 1945-ös technikai memoja volt, amely egy minden tudományos dokumentumot összekötő eszközt álmodott meg. Ezen kívül azonban szinte semmi nem utalt az internet eljövetelére. Ezt a társadalmi vakfoltot különösen érdekessé teszi az internet későbbi mindent átölelő terjedése. Ezzel szemben a mesterséges intelligencia (MI) előrejelzése több ezer sci-fi történetben és száz filmben megjelent, ám szinte kivétel nélkül katasztrofális formában: a robotok átveszik az uralmat, vagy a világ végét okozzák. Ez az egyoldalú, negatív ábrázolás jelentősen hozzájárul a nyilvánosság MI iránti aggodalmához, hiszen a technológia megjelenése előtt már a Terminátorhoz hasonló képek formálták az emberek elképzeléseit. Pozitív, társadalmat javító szuperintelligens robotokról szinte nem is tudunk elképzelni.
Arthur C. Clarke író 1963-as felosztása szerint egyes technológiák „vártak”, míg mások „váratlanok”. Az MI egyértelműen a vártak közé tartozik, sőt, talán a legtöbbet előrejelzett találmány a történelemben. Az emberek évszázadok óta nemcsak az intelligens gépeket várták, hanem társadalmi hatásaikról is spekuláltak – sajnos főként negatív forgatókönyveket képzelve el. Az MI eddigi megjelenése azonban nem hozott látványos, mindennapi életünket átformáló változásokat: leginkább háttérmunkát végez, vagy olyan fejlesztéseket kínál (mint az LLM-ek), amelyek a Google-keresés továbbfejlesztésének tűnnek. Az egyik kivétel az önvezető járművek, mint a Waymo, amelyek valódi lelkesedést váltanak ki. Az MI-val szembeni óvatosság és a korai szabályozási törekvések részben ennek az aszimmetrikus elképzelésnek köszönhetők: könnyebb a károkat elképzelni, mint a hasznokat. Ez a túlzott előrejelzés hátránya, hogy főként félelemben gyökerezik.
Ha az MI-t évszázadok óta előkészítő aggodalom egy egyedi eset, az tanulság lehet a jövő számára. Jobb lenne, ha a következő évtizedet azzal töltenénk, hogy elképzeljük, mi lehetne jó az MI-ban – ne csak a kockázatokra, hanem az előnyökre is koncentrálva. És ami még fontosabb: figyeljünk oda a „váratlan” technológiákra is, amelyek talán már küszöbön állnak, de mi még nem vesszük észre őket. Az internet példája mutatja, hogy a legnagyobb hatású változások néha pont ott rejlenek, ahol a legkevésbé várjuk őket.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://kevinkelly.substack.com/p/the-unpredicted-vs-the-over-expected.
A képet Jan Tinneberg készítette, mely az Unsplash-on található.
