Wes Anderson 2001-es „A Tenenbaum család” című filmje egyedi fizetési modelljéről vált ismertté, ahol minden színész – legyen az Oscar-díjas veterán vagy feltörekvő tehetség – ugyanazt az összeget kapta. Gene Hackman, a két Oscar-díjjal rendelkező színész eleinte hevesen ellenállt ennek a rendszernek, és csak azután fogadta el a szerepet, miután a többi sztár (Gwyneth Paltrow, Anjelica Huston, Ben Stiller) is belement. Anderson elmesélte, hogy Hackman végül dühösen távozott a forgatás után, de a készítők szerint mindent beleadt a szerepébe, annak ellenére, hogy alacsony volt a fizetése.
A film egyébként nem az egyetlen példa a Hollywoodban, ahol a színészek szerényebb összegeket fogadtak el. Elijah Wood és Cate Blanchett is hasonlóképp nyilatkozott a „Gyűrűk Ura” trilógiáról, ahol a stúdió a hatalmas kockázat miatt alacsonyabb béreket ajánlott. Anderson későbbi filmjein, például az „Asteroid City”-n (2023) és a „Holdfény Királyság”-on (2012) is hasonló elv érvényesült, ahol Scarlett Johansson és Edward Norton is csak szimbolikus összeget kapott.
A fizetési egyenlőség modellje nem csak Anderson filmjeire jellemző. A HBO „The White Lotus” sorozatában is minden színész ugyanannyit keres, és az ABC-sorrendű stáblistán sem tüntetik fel a sztárokat kiemelten. Hasonló elvet alkalmazott a 2023-as Oscar-díjra jelölt „Sing Sing” című film is, ahol mindenki – a főszereplőtől a segédmunkásig – ugyanazt a napi díjat kapta. Ezek a példák azt mutatják, hogy egyre több alkotó és stúdió hajlandó eltérni a hagyományos, hierarchikus fizetési rendszertől, hogy a közös kreatív munka kerüljön előtérbe.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Money Knack készítette, mely az Unsplash-on található.
