És igen: lehet, hogy te most magabiztosan hátradőlsz, hogy „na, én biztos nem”.
Spoiler: de.
Nézzük a kínos szokásokat, amiket észre se veszünk
1. Hangosan sóhajtasz – és azt hiszed, senki nem veszi észre
A sóhajtás a modern passzív agresszió egyik legalapvetőbb formája. Te csak „leengeded a feszültséget”. Mások viszont ezt hallják:
– „Elegem van belőletek.”
– „Unom ezt az egészet.”
– „Miért vagytok még itt?”
Különösen kínos tud lenni:
- értekezleten
- sorban állásnál
- családi ebédnél
- tömegközlekedésen
A probléma nem az, hogy sóhajtasz – hanem hogy nem tudod, mikor és mennyire hangosan. Te már túl vagy rajta, mások viszont még csak most kezdik érezni magukat kellemetlenül.
Mit tegyél helyette?
Ha feszült vagy, próbálj tudatosan lassabban lélegezni. Vagy sóhajts… de legalább ne úgy, mintha egy drámai monológ közepén lennél.
2. Folyamatosan a telefonodra nézel, miközben valaki beszél hozzád
Ez a klasszikus „figyelek, csak közben nem” helyzet. A telefonod ott van az asztalon, rezeg, felvillan, te pedig reflexből ránézel. Csak egy pillanatra. Aztán még egyre. Aztán már görgetsz is.
A másik fél közben:
- elveszíti a fonalat
- elbizonytalanodik
- úgy érzi, nem fontos
És igen, mindenki észreveszi, még akkor is, ha senki nem szól érte.
Ez különösen kínos:
- randin
- baráti beszélgetésben
- munkahelyi megbeszélésen
Mit tegyél helyette?
Tedd el a telefont képernyővel lefelé. Ha fontos hívást vársz, mondd ki előre. A tisztességes figyelem ma már luxus – és nagyon vonzó.
3. Túl sokat magyarázkodsz apróságok miatt
„Bocsi, hogy késtem, de igazából nem is késtem, csak a busz, meg amúgy is korábban indultam, de közben…”
Ismerős? A túlmagyarázás nem udvariasság – hanem bizonytalanság. És kívülről nézve fárasztó. A másik fél nem akar részletes jelentést az életedről, csak egy egyszerű mondatot.
Minél többet magyarázkodsz:
- annál gyanúsabbnak tűnsz
- annál kínosabb lesz a helyzet
- annál inkább elveszik a lényeg
Mit tegyél helyette?
Egy rövid bocsánatkérés + megoldás bőven elég. A kevesebb itt tényleg több.
4. Nem tudsz mit kezdeni a csenddel – ezért beszélsz, bármiről
A csend sokakat idegesít. Túl hosszú. Túl fura. Túl „jelentőségteljes”. Ezért inkább mondasz valamit. Bármit.
Időjárás. Forgalom. Egy random emlék. Egy félmondat, amit már te sem tudsz, miért kezdtél el.
A gond az, hogy:
- nem minden csend kellemetlen
- nem minden pillanat igényel kitöltést
- néha a hallgatás sokkal természetesebb
Mit tegyél helyette?
Engedd meg magadnak a csendet. Nem kell mindig produkálni magad. Az önbizalom egyik jele, ha nem félsz attól, hogy épp nincs mit mondani.
Karácsonyi kaktusz mint névnapi ajándék
A névnapi ajándék kiválasztása mindig érzékeny feladat: olyasmire vágyunk, ami figyelmes, tartós, egyedi, és nem utolsósorban kifejezi a kapcsolatot, amit a megajándékozottal ápolunk. A karácsonyi kaktusz elsőre talán szokatlan választásnak tűnik, pedig valójában az egyik legszebb, legsokoldalúbb és legszerethetőbb névnapi ajándéknövény … tovább
5. Mások mondatát befejezed – mert „úgyis tudod, mit akar mondani”
Ez elsőre ártatlannak tűnik. Sőt, segítőkésznek. Valójában viszont azt üzeni: „Gyorsabban gondolkodom nálad.”
Sokan nem azért beszélnek lassan, mert nem tudják, mit mondanak, hanem mert fogalmaznak. Amikor közbevágod a mondatukat, elveszed tőlük ezt a teret.
Ez különösen kínos:
- idősebbekkel
- bizonytalanabb emberekkel
- munkahelyi hierarchiában
Mit tegyél helyette?
Várd meg a végét. Még akkor is, ha már tudod. Az odafigyelés nem időpazarlás.
6. Reflexből panaszkodsz – még akkor is, ha minden rendben
A panaszkodás sokaknál alapbeállítás. Ha megkérdezik, hogy vagy:
– „Hát megvagyok…”
– „Lehetne jobb.”
– „Fáradt vagyok.”
És ezt minden egyes nap. Egy idő után a környezeted már nem együttérez – hanem elfárad. A folyamatos negatív hangulat lehúz, és észrevétlenül kellemetlenné tesz társaságban.
Mit tegyél helyette?
Nem kell műmosoly. De néha elég annyi: „Rendben vagyok.” Meglepően felszabadító.
7. Azt hiszed, ezek „kis dolgok” – pedig pont ezek számítanak
Ez talán a legkínosabb mind közül. Az a hit, hogy az apróságok nem számítanak. Pedig pont ezekből áll össze az első benyomás, a társas komfort, az, hogy valaki szívesen van-e veled.
Nem az számít, hogy:
- milyen ruhát hordasz
- mennyire vagy vicces
- mennyire vagy hangos
Hanem az, hogy mennyire vagy figyelmes, tudatos és jelenlévő.
Összegzés: kínos szokások – most már tudod – innentől rajtad múlik
Ha eddig azt gondoltad, hogy a kínos viselkedés hangos, látványos és ritka, akkor most már tudod: nem így van. A legkellemetlenebb szituációk csendben születnek, hétköznapi mozdulatokból, apró reflexekből. Pont azokból, amelyeket minden nap megismétlünk, és amelyekről meg vagyunk győződve, hogy „senkit nem zavarnak”.
Pedig de.
A cikkben szereplő 7 dolog azért veszélyes, mert önmagukban jelentéktelennek tűnnek – együtt viszont egy olyan benyomást rajzolnak ki rólad, amit valószínűleg nem szeretnél magadról sugározni.
Ott van például a hangos sóhajtozás, ami számodra csak feszültséglevezetés, mások számára viszont egyértelmű jelzés: valami baj van, és te nem mondod ki, csak érezteted. Ugyanígy ártatlan szokásnak tűnik az is, amikor beszélgetés közben folyton a telefonodra pillantasz – te multitaskingnak hívod, a másik fél viszont érdektelenségnek.
Sokan nem is veszik észre, mennyire kellemetlen tud lenni az, amikor túlmagyaráznak mindent, apró késésekért, jelentéktelen döntésekért, mintha folyamatosan igazolniuk kellene a létezésüket. Ehhez szorosan kapcsolódik az a reflex is, amikor nem bírod a csendet, és inkább beszélsz bármiről, csak ne legyen kínos szünet – miközben sokszor épp ez teszi igazán azzá.
Aztán ott van az a szokás, amit sokan segítőkészségnek gondolnak: befejezed mások mondatait, mert „úgyis tudod, mit akarnak mondani”. Valójában ezzel elveszed tőlük a figyelmet és a teret. Ugyanilyen észrevétlen, de hosszú távon fárasztó viselkedés, amikor automatikusan panaszkodsz, akkor is, ha nincs valódi okod rá – a környezeted pedig egy idő után már nem együttérez, hanem menekül.
És végül a hetedik, talán legfontosabb pont: azt hiszed, ezek nem számítanak. Pedig pontosan ezekből az apróságokból áll össze az, hogy valaki szívesen van-e veled, komfortosnak, természetesnek, kellemesnek érez-e egy beszélgetést vagy egy közös helyzetet.
A jó hír az, hogy ezek nem „jellemhibák”. Nem kell személyiséget cserélned, nem kell mesterkéltnek lenned, és főleg nem kell tökéletesnek látszanod. Elég, ha tudatosítod ezt a 7 dolgot, és időnként ránézel magadra kívülről.
Ha már egyetlen ponton elgondolkodtál, akkor ez a cikk elérte a célját. Onnantól kezdve ugyanis már nem ösztön, hanem választás kérdése, hogyan viselkedsz.
És igen: mindenki kínos néha.
De nem mindegy, hogy észrevétlenül, vagy teljes öntudattal teszi.
