Az amerikai politikai színtéren egyre inkább érzékelhető az a tendencia, hogy Donald Trump elnök második hivatali idejében gyorsabb és nyíltabb lépéseket tesz a hatalom centralizálása érdekében, mint más országok választott autoriter vezetői. A Venezuela alatti Hugo Chávez, a Törökországot irányító Recep Erdogan és a magyar Viktor Orbán példái is felbukkannak az összehasonlításokban, ám a különbség a tempóban rejlik. David Smilde, a Tulane Egyetem professzora, aki személyesen is tapasztalta Chávez felemelkedését, hangsúlyozza, hogy Trump gyorsabban halad, miközben a demokratikus normákat provokatív módon teszi próbára. Az elnök nemcsak hogy fenyegetőzött a kritikus televíziós csatornák engedélyeinek visszavonásával, hanem konkrét intézkedéseket is bevezetett: az igazságügyi apparátust politikai ellenfelek ellen fordítta, törvényen kívüli csoportok elleni fellépést rendelt el, és hűségesekre cserélte ki a közigazgatás kulcsfontosságú pozícióit.
Az Egyesült Államok demokratikus intézményei – a független bíróságok, az erős ellenzék, az ötven államra szétosztott hatalom – továbbra is ellenállnak Trump törekvéseinek, de a veszély jelei egyre nyilvánvalóbbak. Steven Levitsky harvardi politológus, a „How Democracies Die” társszerzője rámutat, hogy az amerikai társadalom nincs felkészülve a belülről érkező autoritarizmusra, ellentétben olyan országokkal, mint Brazília vagy Dél-Korea, ahol a történelem miatt érzékenyebben figyelnek a demokrácia veszélyeire. Trump második ciklusát azzal kezdte, hogy több mint 1500 január 6-i elítélteknek adott kegyelemben részt, majd katonai erők bevetésével fenyegetődzött demokrata városokban. A Fehér Ház ugyanakkor hangsúlyozza, hogy cselekedetei a felelősségre vonás és a radikális baloldali erőszak megállítása érdekében szükségesek.
A nemzetközi párhuzamok mélyebb elemzése azt mutatja, hogy míg Orbán és Erdogan évtizedek alatt építették ki autoriter rendszerüket óvatos jogi reformokkal, Trump sokkal pimaszabban lép át a hagyományos kerületeket. Alper Coskun, a Carnegie Alapítvány elemzője, keserűen konstatálja, hogy míg Törökország régen „kis-Amerikaként” álmodozott, ma az USA válik „kis-Törökországgá”. Henri Barkey, a Külkapcsolatok Tanácsának török szakértője, azt figyeli meg, hogy Trump ugyan Erdogan útján jár az ellenségek üldözésében, de egyelőre még nem használta az igazságügyminisztériumot hivatalban lévő politikai versenytársak semlegesítésére. A kérdés az, hogy vajon a következő lépésben az elnök átlépi-e ezt a határt is, miközben intézményei és polgárai egy olyan kihívással néznek szembe, amilyennel korábbi elnökök idején nem kellett szembenézniük.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://apnews.com/article/trump-democracy-turkey-hungary-venezuela-d7b0fac7c5e135bf75b3c125e8335a5d.
A képet Steve Johnson készítette, mely az Unsplash-on található.
