A haiti bandák egyre inkább a csecsemőangolna-kereskedelemből profitálnak, amely a bűnözés által sújtott ország folyóiban és torkolatvidékein fogott, külföldön több ezer dollárért értékesített apró angolnákból áll. Az ázsiai országok iránti nagy kereslet ezek után a féregszerű, pöttyös szemű lények után jelentős bevételt biztosít a haiti bűnszervezeteknek. A „Zangi” néven ismert üvegangolnák éventi vándorlása során a Szargassó-tengerből az Atlanti-óceán partjai felé, így a Haiti és a Dominikai Köztársaság által közösen birtokolt Hispaniola sziget partvidékére is eljutnak. A folyókba beúszva növekednek, majd később visszatérnek a tengerbe, ahol szaporodnak. Bár az európai angolnák nemzetközi kereskedelmét szigorúan szabályozza a CITES veszélyeztetett fajokról szóló egyezménye 2009 óta, az amerikai angolnákéra ez nem vonatkozik, annak ellenére, hogy a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a túlhalászás miatt veszélyeztetettként szerepelnek. Az ázsiai országokban nagyra értékelt csemegének számító angolnák tenyésztéséhez szükséges állományt ezekből a vadon fogott egyedekből biztosítják, mivel a fajt kereskedelmi halgazdaságokban nem lehet tenyészteni.
A haiti angolnakereskedelem teljes egészében exportra irányul, de a szektor szervezetlen, átláthatatlan és megbízható adatok híján működik, ami ideális környezetet teremt a pénzmosás számára. Egy környezetvédő aktivista anonim megjegyzése szerint a szektor „olyan, mint a maffia”. Ghada Waly, az ENSZ Drog- és Bűnügyi Hivatalának vezetője figyelmeztetett arra, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy számos haiti állampolgár egy szélesebb bűnözői hálózat része, amely jövedelmező angolnacsempészettel foglalkozik Haiti területén és azon túl is. Az ENSZ szankciókat felügyelő szakértői októberi jelentésükben bírálattal illették, hogy az átláthatatlan és szabályozatlan ágazat lehetővé teszi a bűnözők számára a pénzmosást. A kormány felelős a horgászjogosítványok kiadásáért, de az ellenőrzések hiánya miatt a pénzmosás mellett a bandák zsarolhatják a halászokat és a futárokat, valamint csempészett árut is hozzáadhatnak a kimenő szállítmányokhoz.
A haiti kormányzat, amely nem tagja a CITES-nek, a faj védelme érdekében jelentősen csökkentette az angolnák összes fogását, bár elismeri, hogy megbízható adatok hiányoznak a faj kihasználtságáról. Az Európai Unió és Panama azonban azért lobbizik, hogy a CITES korlátozza az összes angolnakereskedelmet, hogy megakadályozzák az amerikai és európai angolnák – amelyeket szabad szemmel megkülönböztethetetlenek – hamis címkékkel történő Ázsiába szállítását. Ha ezt a javaslatot elfogadják az üzbegisztáni találkozón, az „minden bizonnyal megbüntetné számos érintettet – különösen az exportőröket –, valamint Haiti szegény és sebezhető kisstílű halászait” – nyilatkozta Vernet Joseph természeti erőforrások miniszter. A halászok, akik ősszel és tavasszal, nehéz körülmények között, megfelelő felszerelés nélkül dolgoznak, hogy a kis, áttetsző halakat fogják, csak a kivitt angolnák értékének töredékét kapják meg: míg egy gramm (7-10 darab) exportált haiti angolna 3,60-4,50 dollár között mozog, addig a halászokat kilogrammonként mindössze 0,50-1,50 dollárral fizetik meg. Ennek ellenére a halászok által keresett összegek továbbra is jelentősek és vonzóak a mély válságban lévő Haiti számára. Egy környezetvédő aktivista szerint „jobb lenne véget vetni az angolnahalászatnak, és segíteni a halászok közösségeit más tengeri élőlények fogásához szükséges felszereléssel ellátni”.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.yahoo.com/news/articles/haitian-gangs-getting-rich-off-015409841.html.
A képet David Clode készítette, mely az Unsplash-on található.
