A tudósok kifejlesztettek egy úttörő módszert, a ZooMS-t (Zooarchaeology by Mass Spectrometry), amely forradalmasítja a őskori halászat megértését a csendes-óceáni szigeteken. A technika a csontokban található kollagén egyedi vegyi ujjlenyomatának elemzésén alapul, lehetővé téve a régészeti leletek pontos fajmeghatározását. A mikronéziai Fais szigetén talált 131 csontmaradvány elemzése során a kutatók sikeresen azonosították három tonhalfajt (többnyire szárnyas tonhal, valamint sárgatúszójú tonhal és wahoo) és öt cápfajt (selyemcápa, galápagosi cápa, ezüstcápa és fehérúszójú zátonycápa). Ez a módszer lényegesen pontosabb eredményt nyújt a hagyományos csont-összehasonlító technikáknál, amelyek korábban csak család szintű azonosítást tettek lehetővé.
A kutatás kiemeli, hogy a Fais szigetén élő kőkori közösségek már több ezer éve fejlett tengeri halászattal foglalkoztak, ami kulcsszerepet játszott túlélésükben és kultúrájuk fejlődésében. A környező korallzátonyok nehezen járhatósága miatt a lakosok a nyílt vízi (pelágikus) halászatot részesítették előnyben, ahol gyors mozgású ragadozókat, mint a cápák és tonhalak, fogtak. A ZooMS-technika alkalmazása nemcsak a fogott fajok pontosabb azonosítását tette lehetővé, hanem betekintést nyújt az őslakosok halászati technikáinak fejlettségi szintjébe is.
A módszer további előnye, hogy a rosszul megőrződött vagy porcos vázú halak maradványainál is hatékonyan alkalmazható. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a jövőbeni kutatások célja a referencia-adatbázisok bővítése, ami tovább növelné a ZooMS pontosságát és alkalmazhatóságát. Ez a molekuláris szintű megközelítés alapvetően hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy a halászati szokások hogyan formálták a régió társadalmait és gazdasági rendszereit az idők során.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://phys.org/news/2025-11-stone-age-pacific-fishing-revealed.html.
A képet ShareGrid készítette, mely az Unsplash-on található.
