A világ egyre többpólusúbbá válása és a regionális geopolitikai konfliktusok növekedése jelentős előnyt biztosít a versenyképes autoriter rendszerek számára. Oroszország Ukrajna elleni háborúja például erősítette Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Recep Tayyip Erdoğán török elnök hazai pozícióját a választások előtt. Magyarországon Orbán a békefenntartó szerepet hangsúlyozta, míg Törökországban Erdoğán a semleges diplomácia és a gazdasági előnyök kihangsúlyozásával biztosította újraválasztását. Mindkét esetben a konfliktus lehetőséget adott a hatalom megszilárdítására és az ellenzék marginalizálására.
A nemzetközi válságok nem feltétlenül gyengítik az autoriter rendszereket, hanem gyakran erősítik azokat. Orbán és Erdoğán is arra törekedtek, hogy a nyilvánosság szemében gyakorlatiasnak tűnjön az együttműködés Oroszországgal, miközben gazdasági engedményeket és propagandatámogatást kaptak a Kremltől. A török drónok katonai sikerét és a magyar-olaj olcsó energiaszolgáltatásait is a kormányzati narratíva részeként használták fel, ami hozzájárult a vezetők megítéléséhez és a választási győzelmekhez.
A háború utáni időszak három fontos tanulsággal szolgál: az autoriter vezetők képesek kihasználni a nemzetközi válságokat a hatalom megerősítésére, a közvélemény megosztottsága lehetővé teszi számukra, hogy a kooperációt pragmatikusnak állítsák be, valamint a regionális szövetségesek gazdasági és politikai támogatása döntő szerepet játszik. A világ többpólusúvá válásával várhatóan további regionális konfliktusok következnek, amelyek nagy valószínűséggel inkább megerősítik az autoriter rendszereket, mint gyengítik azokat.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Steve Johnson készítette, mely az Unsplash-on található.
