A New York Times cikk Zohran Mamdani Columbia Egyetemre történő jelentkezéséről számos kérdést vetett fel: miért számít ez nyomtatásra méltó hírnek? Miért közölt a lap hackelt anyagokat egy kérdéses hírű online rasszkutatótól, miközben korábban más, vitatott eredetű anyagokat nem? Legfontosabb pedig: miért volt a Times hajlandó pontatlanságok árán is kedvezni a forrásnak, elhomályosítva annak valódi nézeteit és álnevén hivatkozva rá, noha kiléte máshol már nyilvánosságra került?
Ez a részlet látszólag apróságnak tűnhet, de valójában egy szélesebb jelenségre világít rá: a rassztudomány lassú beszivárgására a mainstream politikai diskurzusba. A Times újságírói úgy írták le a Crémieux néven ismert forrást, mint egy „affirmatív akció ellenes akadémikust, aki gyakran ír IQ-ról és rasszról”. Egy egyszerű Google-keresés azonban felfedi, hogy a név mögött valószínűleg Jordan Lasker áll, egy eugenikát támogató volt akadémikus. Lasker/Crémieux nem csupán „ír IQ-ról és rasszról”, hanem kifejezetten azt állítja, hogy a feketék veleszületettén kevésbé intelligensek a fehéreknél.
Ez az eset nem egyedi jelenség. A rassz és IQ közötti állítólagos kapcsolat – az ún. „rasszrealizmus” vagy „emberi biodiverzitás” – mára konvencionális bölcsességgé vált a jobboldalon. Ez a nézet alapozza meg a Trump-kormány erőfeszítéseit az affirmatív akció és a DEI-programok eltörlésére. Ha a siker az intelligenciától függ, az intelligencia pedig a rassz és öröklés kérdése, akkor az egyenlőtlenség biológiai eredetű, nem pedig politikai. Ez az érv nem új: Richard J. Herrnstein és Charles Murray vitatott 1994-es könyve, A haranggörbe, valamint a tudományos rasszizmus évszázados hagyománya is ezt állítja.
Bár a liberális intézmények többsége nem fogadta el a rassztudomány 21. századi változatát, mégis hozzájárultak annak legitimizálásához, amikor elfogadták néhány képviselőjét anélkül, hogy nyíltan szembeszálltak volna nézeteikkel. A 2024-es elnökválasztás után a demokraták azon tanakodtak, miért veszített Kamala Harris, és miért nyert a Republikánus Párt a színes bőrű választók körében. Egyes liberális kommentátorok szerint a választóknak elege van az identitáspolitikából, és inkább a megélhetési kérdésekre vágynak fókuszt. Ez a nézet most az „Abundance” (Bőség) néven fut, amely Ezra Klein és Derek Thompson új könyvének is a címe. Az ötlet szerint a demokratáknak a „több” pártjává kell válniuk: több lakhatás, több munka, több lehetőség, több tiszta energia. Ehhez azonban le kell mondaniuk a fejlődést gátló szabályozásokról.
Az „Abundance” mozgalom célja, hogy magába foglalja mind a demokratáktól elpártolt választókat, mind a MAGA gazdaságpolitikája miatt csalódott konzervatívokat. Thompson és Klein azonban úgy tűnik, szövetséget kötnek a rassztudomány híveivel is. Például Thompson nemrég Richard Hanania podcastján jelent meg. Hanania, aki korábban Richard Hoste néven írt, nyíltan rasszrealista nézeteket vallott, és az „alacsony IQ-jú” emberek kényszersterilizálását szorgalmazta. Bár később bocsánatot kért ezekért a kijelentéseiért, karrierje nem szenvedett nagy kárt, részben a cancel culture elleni konzervatív ellenállás, részben a tech-jobboldal rasszrealista jellege miatt.
Hanania és Thompson furcsa szövetséget alkotnak. Hanania ugyanis támogatja a képzett bevándorlók bevonását („immigration-as-recruitment”), ami összhangban van Thompson „Abundance” elképzelésével, miszerint a jövő a specializált munkaerő beáramlásán múlik. Klein és Thompson nem rassztudomány hívei, de úgy tűnik, nem is állnak ki ellene nyíltan. Hamarosan egy, a Foundation for American Innovation által szervezett konferencián fognak szerepelni, ahol az „Abundance” jövőképét vitatják meg – egy olyan konferencián, amelyen korábbi rasszrealisták is részt vesznek.
A New York Times cikk Zohran Mamdani Columbia Egyetemre történő jelentkezéséről számos kérdést vetett fel. Miért jelent meg egy ilyen történet a lapban, és miért támaszkodtak hackelt anyagokra, amelyeket egy kétséges hírű online forrástól szereztek? A legfontosabb kérdés azonban az, hogy a Times miért volt ennyire engedékes a forrással szemben, elhomályosítva valódi nézeteit és álnevet használva, noha a személy kiléte máshol már nyilvánosságra került. Ez a részlet látszólag apróságnak tűnhet, de valójában egy szélesebb jelenségre világít rá: a faji tudomány (race science) lassú beszivárgására a mainstream politikai diskurzusba.
A cikk forrása, a “Crémieux” álnevet használó szerző valójában Jordan Lasker, egy eugenikát támogató, elhivatott véleményvezér, aki állítja, hogy a fekete bőrűek intellektuálisan alulmaradnak a fehérekkel szemben. Ez a nézet nem új, és nem is egyedi eset. A “faji realizmus” vagy “humán biodiverzitás” elmélete egyre elfogadottabbá vált a jobboldalon, különösen Trump elnöksége óta. Ez a gondolkodásmód táplálja a Trump-kormány erőfeszítéseit az affirmatív akció és a DEI (diverzitás, egyenlőség, befogadás) programok eltörlésére. Ha az intelligencia genetikai alapon működik, akkor az egyenlőtlenség természetes, és minden beavatkozás csak káros. Ez az érv nem új – a hírhedt *The Bell Curve* könyv (1994) ugyanezt állította, és a tudományos rasszizmus hosszú hagyományára épít.
Bár a liberális intézmények nem fogadták el nyíltan ezeket az elméleteket, közvetve mégis legitimálják azokat, amikor a képviselőiket meghallgatják anélkül, hogy elítélnék nézeteiket. Az úgynevezett “Bőség” (Abundance) mozgalom, amelyet olyan liberálisok vezetnek, mint Ezra Klein és Derek Thompson, azt hirdeti, hogy a Demokrata Pártnak a gazdasági növekedésre és deregulációra kell koncentrálnia, nem pedig az identitáspolitikára. Ez a stratégia azonban kockázatos szövetségekhez vezet: Thompson például szerepelt Richard Hanania podcastján, aki korábban nyíltan rasszista nézeteket vallott, és a “faji realizmus” híve volt. Bár Hanania most már távolabb áll a MAGA-mozgalomtól, a kapcsolat mégis azt mutatja, hogy a liberálisok hajlandóak lehetnek kompromisszumot kötni kérdéses személyekkel, ha az taktikai előnyöket jelent.
A “Bőség” koncepciója magában foglalja a szakértői bevándorlás támogatását is, ami összhangban van Hanania nézeteivel. Azonban míg Klein és Thompson progresszív célokat követnek, addig a velük szövetségeskedő régi jobboldali elemzők gyakran aláássák a társadalmi igazságosságot. A Demokrata Párt így egy kényes egyensúlyt kell hogy teremtsen: dereguláció és gazdasági növekedés mellett vigyáznia kell, nehogy a tudományos rasszizmus nézetei is beszivárrogjanak a diskurzusba. A közelgő “Bőség” konferencia, amelyet konzervatív think tankekkel együtt szerveznek, jól példázza ezt a kettősséget – a liberálisok ugyan próbálnak középutat találni, de közben kockázatot vállalnak azzal, hogy olyanokkal állnak szóba, akiknek múltjuk súlyos kérdőjeleket vet fel.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.theverge.com/policy/705387/liberals-race-scientists-cremieux-abundance-richard-hanania.
A képet Janay Peters készítette, mely az Unsplash-on található.
