### A kétely demokratikus ereje: Miért fontos a bizonytalanság tűrése a populizmus ellen
A mai világban a bizonyosságot fegyverként használják, a bizonytalanságot pedig gyengeségnek tekintik – pedig éppen a kétely védelme lehet az egyik legdemokratikusabb tett, amit tehetünk. Donald Trump, amikor a Harvardot „radikális toborzó központnak” nevezte és meg akarta vonni a kutatási támogatásokat, nem csupán a felsőoktatás elleni ellenségeskedéstől kellett tartanunk, hanem attól is, hogy ez a bizonytalanság iránti intolerancia tünete. A klímaváltozás, a mesterséges intelligencia vagy a migráció olyan összetett kérdések, amelyekre nincs egyszerű válasz. Mégis a közbeszédben egyre inkább büntetik a habozást, és jutalmazzák a radikális bizonyosságot. A kételyt gyengeségnek, a komplexitást pedig árulásnak állítják be.
### A populizmus pszichológiája: Miért vonzó a hamis bizonyosság?
A populista vezetők nem csupán megoldásokat kínálnak – hanem kognitív megkönnyebbülést. A rendszerszintű problémákat egyszerű erkölcsi csatákká redukálják, ellenségeket neveznek meg, és abszolút kijelentésekkel nyugtatják meg a társadalmat: „Neked van igazad, nekik nincs. Egyedül én tudom megoldani.” A pszichológiai kutatások szerint az emberek a bizonytalanság miatti kényelmetlenség elől gyakran a „kompenzációs kontroll” felé fordulnak: olyan vezetőkhöz, összeesküvés-elméletekhez vagy abszolút ideológiákhoz, amelyek látszólagos rendet teremtenek. Ugyanakkor a bizonytalanság tűrése kognitív előnnyel is jár: azok, akik képesek ellentmondásos gondolatokat is feldolgozni, kevésbé hajlamosak elfogult véleményekre, és nyitottabbak a párbeszédre.
### Az egyetemek szerepe: Miért célpont a bizonytalanság műhelye?
A felsőoktatás legjobb hagyományai szerint az egyetemek nem csupán tűrik a bizonytalanságot – hanem aktívan művelik azt. A tudományban a Popper-féle falszifikáció elve szerint a fejlődés nem a hit megerősítésén, hanem a kétségek felvetésén alapul. A humán tudományokban Szókratész példája mutatja, hogy a tudás a saját korlátaink felismerésével kezdődik. Ez az „episztemikus alázat” azonban egyre inkább ütközik a közbeszéddel, ahol a teljesítmény és a tribális hűség fontosabb, mint a kritikai gondolkodás. Világszerte – Hollandiától Magyarországig, Indiától Argentínáig – az egyetemeket azért támadják, mert független gondolkodásra tanítanak, és veszélyt jelentenek az egyszerű narratívákra épülő hatalom számára.
### A remény jelei: Hogyan válhat a kétely az előrehaladás motorjává?
A kutatások szerint a kontrollvesztés érzése nem mindig vezet összeesküvés-elméletekhez vagy erősemberekhez való ragaszkodáshoz. Sok ember a tudományban, az intézményekben és a kollektív tanulásban keres megnyugvást. Azok, akik képesek elviselni a bizonytalanságot, hajlamosabbak új bizonyítékokat mérlegelni és revízióra nyitottak maradni. A demokrácia működéséhez éppen ez a hozzáállás kell: a kompromisszumkészség, a kritikai gondolkodás és az alázat, hogy nem mindenre van válaszunk. John F. Kennedy szavaival élve: „Minél többet tudunk, annál nagyobb a tudatlanságunk.” A kétely nem bénít meg – hanem lehetővé teszi a fejlődést. A jövő nem a biztos válaszoké, hanem a jó kérdéséké lesz.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://www.salon.com/2025/07/13/in-defense-of-doubt-act-of-resistance-in-an-age-of-bogus-certainty/.
A képet Towfiqu barbhuiya készítette, mely az Unsplash-on található.