Az elfelejtett indiai felfedező, aki egy ősi civilizáció nyomára bukkant

Az elfeledt indiai felfedező, aki egy ősi civilizáció nyomára bukkant Rakhaldas Banerjee indiai régész forradalmi felfedezést tett a 20. század elején, mégis kevesen ismerik ma a nevét. A brit gyarmati időkben tevékenykedő tudós tárta fel a mai Pakisztán területén fekvő Mohendzsodáró romjait, az Indus-völgyi civilizáció legnagyobb városát. Bár munkája alapvető jelentőségű volt a történelem számára, önálló személyisége és a gyarmati hatalommal való konfliktusai árnyékot vetettek hírnevére. Banerjee felfedezését sokáig más tudós nevéhez kötötték, holott ő volt az, aki először dokumentálta a 5300 éves civilizáció maradványait. Az Indus-völgyi kultúra területe ma mintegy 1 millió négyzetkilométerre tehető, ami azt jelzi, hogy a bronzkori szubkontinens egyik legfejlettebb társadalmáról van szó. A régész életműve ellenére ma is viták övezik, hiszen nem mindig tartotta be a hivatalos protokollt, és gyakran került konfliktusba feletteseivel. Bengáli tudósok és történések körében Banerjee továbbra is kiemelkedő alak, hiszen munkássága nélkül talán ma sem ismernénk az Indus-völgyi civilizáció valódi méretét. Az 1919-ben kezdődött ásatások során buddhista sztúpákat, pecséteket, érméket és egyedi kézműves termékeket talált, amelyek forradalmi betekintést nyújtottak a régió ősi múltjába. A Mohendzsodáró és Harappa közötti párhuzamok feltárása pedig végleg bizonyította, hogy egy hatalmas, egységes kultúráról van szó.

Google Hirdetés

**Az elfeledt indiai felfedező, aki egy ősi civilizációt tárt fel**

Rakhaldas Banerjee, egy tehetséges indiai régész, aki a 20. század elején felfedezte Mohenjo-darót, az Indus-völgyi civilizáció legnagyobb városát, ma mégis kevesen ismerik nevét. Banerjee, aki az Indiai Régészeti Felügyelőség (ASI) alkalmazásában állt, hosszú hónapokat töltött távoli területek feltárásával, hogy ősi leletekre, romokra és írásokra bukkanjon. Azonban, bár felfedezése forradalmi volt, örökségét ellentmondások övezik. Független természete és a gyarmati protokollok megszegése gyakran problémákba sodorta, ami megpecsételte hírnevét és talán hozzájárult ahhoz, hogy neve a történelem ködébe vész.

Banerjee jelentéseit az ASI soha nem publikálta, és később olyan vádak merültek fel, hogy John Marshall, az ASI akkori vezetője eltitkolta Banerjee eredményeit és magának tulajdonította a felfedezést. Nayanjot Lahiri történész könyve, a *Finding Forgotten Cities* is rávilágít Banerjee problémás munkamoráljára és konfliktusaira, amelyek gyakran kiváltottak ellentmondásokat. Ennek ellenére Banerjee továbbra is fontos alak maradt a világtörténelemben, különösen Bengálban, ahol született és nevelkedett. Tehetségét és kíváncsiságát már fiatal korában megmutatta, például amikor egy esséírás céljából szomszédos államba utazott, hogy első kézből tanulmányozzon szobrokat és írásokat.

1919-ben Banerjee először találkozott Mohenjo-daróval, és az azt követő években számos ásatást vezetett a területen. Felfedezései – köztük buddhista sztúpák, érmék, pecsétek és edények – kulcsfontosságúak voltak az Indus-völgyi civilizáció megértéséhez. Különösen jelentősek voltak azok a pecsétek, amelyek hasonlóságot mutattak a Harappában találtakkal, ezzel bizonyítva a két helyszín kapcsolatát. Banerjee munkája nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ma tudjuk: ez az ősi civilizáció mintegy 5300 éve virágzott, és hatalmas területet ölelt fel a mai Pakisztán és India területén.

Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c1k4v4xvpxlo.

A képet Michael Jerrard készítette, mely az Unsplash-on található.

Hírdetés