Az úszás életem állandó eleme, olimpiai érmes és világbajnok úszóként. De nem mindig volt így. Ötéves koromban majdnem megfulladtam egy pennsylvaniai víziparkban. Egy fürdőőr gyors beavatkozásának és azonnali CPR-nek köszönhetően megmenekültem. Szüleim azonnal beiratkoztattak formális úszóórákra, ami megváltoztatta életem irányát. Sajnos, sok hasonló történet nem ér ilyen boldog végkifejletre, különösen a különböző közösségekben. Ezért tettem magamévá a küldetést, hogy úszóként, apaként és vízbiztonsági szószólóként változtassak ezen.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) 2024 decemberében kiadta első jelentését a fulladás megelőzéséről, amely szerint több mint 7,2 millió ember, sok gyermek, fulladás áldozata lehet 2050-ig, ha a jelenlegi trendek folytatódnak. A CDC 2024-es jelentése szerint a fulladások száma évtizedek óta először növekszik. Ezek a statisztikák tragikusak és túl magasak. Ráadásul, ha részletesebben megvizsgáljuk őket, sokkoló egyenlőtlenségek mutatkoznak a hátrányos helyzetű közösségek gyermekei között: a fekete gyermekek 64%-a és a latinó gyermekek 45%-a rendelkezik kevés vagy semmilyen úszási készséggel.
Sok túlnyomórészt fekete közösségben az úszást gyakran felesleges készségnek tekintik – valami, ami a gazdag, fehér elit számára van fenntartva, akiknek van medencéjük vagy az óceán mellett élnek. Ezt a téveszmét meg kell szüntetnünk. Az úszás nemcsak luxus vagy sport – hanem életmentő készség. A kutatások azt mutatják, hogy a fekete gyermekek és szüleik háromszor félnek jobban a fulladástól, mint a fehér gyermekek és szüleik. Ez a félelem nem alaptalan. Sok család generációkon keresztül kizárva volt az úszás tanulásából rendszerszintű akadályok miatt – legyen szó medencék hiányáról, elégtelen úszóprogramokról, vagy egyszerűen arról, hogy nem tudják, hol kezdjék. Ez a félelem és a nem megfelelő képzés öröklődik generációkon keresztül – a fekete gyermekek 78%-a és a latinó gyermekek 62%-a nem rendelkezik megfelelő úszási készséggel, ha szüleiknek nincs vagy alacsony szintű úszási képessége van.
Az úszás azonban nemcsak sport – hanem túlélési eszköz. Az úszóórák és a vízbiztonsági oktatás drámaian megváltoztathatja a gyermekek életének irányát – ahogy az enyémet is megváltoztatta. A tanulmányok szerint a formális úszóórák 88%-kal csökkentik a fulladás kockázatát. Ezért kell befektetnünk közösségi erőfeszítésekbe, hogy az úszás minden gyermek számára elérhető legyen. Ez azt jelenti, hogy támogatni kell a helyi úszóprogramokat és olyan szervezetek munkáját, mint az Every Child a Swimmer, amely úszási ösztöndíjakat biztosít és partnerséget köt olyan úszóiskolákkal, mint a Goldfish Swim School (ahol én is vízbiztonsági nagykövet vagyok), hogy alacsony vagy ingyenes úszóórákat biztosítsanak a rászoruló családoknak.
Nem elég csak beszélni a problémáról. Cselekedni kell. Az iskoláknak, városoknak, közösségi szervezeteknek és másoknak is prioritást kell adniuk a vízbiztonsági oktatásnak a különböző negyedekben. Túl sokáig figyelmen kívül hagyták a fekete és latinó közösségekben az úszási készségek hiányát. Többé nem engedhetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a kérdést, amikor gyermekek élete forog kockán. Gondoskodnunk kell arról, hogy minden gyermek megtanuljon úszni, és hogy egyik gyermeknek sem kelljen szembenéznie a fulladás félelmével. A mai gyermekek oktatása segít megtörni ezt a kört és felhatalmazni a jövő generációit.
Mint valaki, aki egész életét a vízben töltötte, első kézből tudom, hogy az úszás tanulása nemcsak a biztonságról szól – hanem a magabiztosságról, a felhatalmazásról és a félelem leküzdéséről is. A korlátok lebontásáról és a lehetőségek újraírásáról szól. Ezért irattam be saját fiatal fiamat úszóórákra még csecsemőkorában, és ezért ünneplem minden új úszási mérföldkövét – beleértve azt is, hogy mostanában már önállóan átúszta a medence teljes szélességét!
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://time.com/7260007/swimming-accessible-black-communities-essay/.
A képet Todd Quackenbush készítette, mely az Unsplash-on található.
