# A Naked Capitalism adománygyűjtő hete – és a demokrata establishment háborúja a progresszívek ellen
A Naked Capitalism blog adománygyűjtő hetet tart, amelynek célja a korrupció és a ragadozó magatartás, különösen a pénzügyi szféra visszaéléseinek elleni küzdelem támogatása. Eddig 990 adományozó járult hozzá a munkához, és a szervezet arra buzdít mindenkit, hogy adományoldalukon keresztül – csekken, hitelkártyával, betéti kártyával, PayPalon, Cloveren vagy Wise-on – csatlakozzon a kezdeményezéshez. A felhívás ismerteti az adománygyűjtés okait, az elmúlt év eredményeit, valamint a jelenlegi célt: a kiváló szerzők bónuszainak finanszírozását.
A cikk ezután azt elemzi, hogy a demokrata establishment és a mainstream média szövetségesei – függetlenül attól, hány előválasztást veszítenek el kedvenc jelöltjeik – kétségbeesett utóvédharcot vívnak a párt progresszív szárnya ellen Floridától Michiganen át Minnesotáig. Ennek kapcsán részletesen foglalkozik Rahm Emanuel alakjával, akit a neoliberális és neokonzervatív demokrata kudarcok harminc évének megtestesítőjeként mutat be: szerzőként azt hangsúlyozza, hogy Emanuel a Clinton-adminisztráció kulcsfigurájától a chicagói polgármesterségen át a japán nagykövetségig újra és újra felfelé bukott, mégis folyamatosan hízelgő sajtóvisszhangot kap, miközben a demokrata szavazók körében rendre katasztrofálisak a népszerűségi mutatói. A cikk emellett kiemeli, hogy a választói elégedetlenség fő hajtóereje nem a hagyományos bal-jobb skálán értelmezhető, hanem a rendszerellenes, elitellenes beállítódás – ezt támasztja alá egy új politikatudományi tanulmány és a Wall Street Journal felmérése is, amely szerint a szavazók mindkét pártban támogatják a populista, árplafont szabó és piaci beavatkozást célzó intézkedéseket. Emellett a libertariánus és harmadik párti jelöltek 2026-ban a korábbiaknál nagyobb mértékben hathatnak spoilerként a republikánusokra – különösen olyan csatatér-államokban, mint Észak-Karolina, Ohio, Iowa, Florida, Pennsylvania és Texas.
A cikk ezt követően az egyes államok konkrét versenyeit veszi sorra. Floridában Bernie Sanders független vermonti szenátor saját kampánypénzéből kívánja támogatni Angie Nixon demokrata szocialista jelölt szenátusi kampányát, miután a nemzeti pártvezetés által támogatott, jól finanszírozott Alex Vindmant legyőzte az előválasztáson – a Demokrata Szenátusi Kampánybizottság (DSCC) azóta tétlenül félreállt. Michiganben Abdul El-Sayed, aki a Haley Stevensszel szembeni előválasztási győzelme ellenére is jelentős pénzügyi hátrányban volt, komoly önmérsékletet tanúsít: bocsánatot kért zsidó demokrata szavazóktól, elhatárolódott korábbi támogatójától, Hasan Pickertől, sőt Kamala Harrisszel is kampányolt abban az államban, ahol Harris 2024-ben elveszítette az arab szavazatok kulcsfontosságú támogatását. Maine-ben a pártvezetés felülírta az előválasztási szavazók akaratát, és a korábbi jelölt, Graham Platner visszalépése után a populista Troy Jacksont állította helyette – ám a cikk szerint a washingtoni establishment harmadik nekifutásra már sikeresebben vette át az irányítást: olyan tanácsadókkal vette körül Jacksont, akik korábban sorozatosan vesztes kampányokban vettek részt, az AIPAC egyik vezető közvélemény-kutató cégét, az Impact Researchöt bízták meg a kutatásokkal, a Grassroots helyett pedig a nagy összegű adománygyűjtésre helyezték a hangsúlyt. A tanácsadók állítólag arra is próbálták rávenni Jacksont, hogy ne nevezze népirtásnak a Gázában zajló eseményeket, és Izrael-barát adományozókkal vették körül – a kampány „buboréktea” hirdetése pedig mindkét párt szavazóinak körében felháborodást keltett, miközben a közvélemény-kutatások szerint a republikánus Susan Collins már elébe került. Minnesotában Peggy Flanagan alelnök-kormányzó, aki szintén szembekerült Chuck Schumerrel, és most Bernie Sanders nemzeti támogatására támaszkodik, mindössze egy ponttal vezet a republikánus Michele Tafoya előtt – a GOP pedig azzal szerez pontokat, hogy Flanagant egy 5,7 millió dolláros csalással kapcsolatba hozott „kiemelkedő menekülttel” társítja. A cikk végkövetkeztetése keserű: ez csupán egy újabb ismétlődő választási ciklus az amerikai köztársaság alkonyán.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Milena Trifonova készítette, mely az Unsplash-on található.
