A Goldman Sachs Asset Management és az Escalent viselkedéskutató cég júliusi felmérése szerint az amerikai munkavállalók pénzügyi biztonságérzete nem lineárisan követi a jövedelmet, hanem U-alakú mintázatot mutat. Az 50 000 dollár alatt keresők mintegy 61%-a nyilatkozott úgy, hogy elsősorban fizetésről fizetésre él, és nehezen tud félretenni vagy hosszú távú céljai felé haladni. Ez az arány 22%-ra csökken a 100 000–200 000 dollár között keresők körében, majd ismét emelkedik, elérve a mintegy 37%-ot azoknál, akik több mint 500 000 dollárt keresnek. A jelenség hátterében az alsó és felső jövedelmi sávban teljesen eltérő kihívások állnak: míg az alacsonyabb keresetűek a mindennapi megélhetéssel – például a közlekedési költségekkel és a lakbérrel – küzdenek, addig a magas jövedelműek összetettebb pénzügyi élethelyzettel, magasabb életszínvonal-elvárásokkal és nagyobb fix kötelezettségekkel szembesülnek.
A Pew Research Center felmérése szerint az alacsony jövedelmű amerikai felnőttek 42%-a küzd a napi közlekedési költségek fedezésével, 39%-uk pedig a lakbér vagy jelzáloghitel fizetésével. Az élelmiszerárak lassabban emelkednek ugyan, de továbbra is nőnek, az üzemanyagárak pedig az Irán elleni háború előtti ütemnél gyorsabban drágulnak. Emellett az Atlanta Fed nyomkövetője szerint egyre nagyobb a szakadék az otthon megvásárlásához szükséges jövedelem és a tényleges medián háztartási jövedelem között. A magasabb, 300 000 dollár feletti jövedelműek esetében a jelentés szerint „összetettebb pénzügyi élet, magasabb életstílusbeli elvárások, nagyobb fix kötelezettségek és szélesebb szakadék” jellemző a vágyott és a ténylegesen biztosított nyugdíj között. Chris Ceder, a Goldman Sachs Asset Management vezető nyugdíjstratégája szerint az életstílus-infláció (lifestyle creep) is szerepet játszhat ebben.
A jelentés más területeken is U-alakú mintázatot mutat: így alakul a pénzügyi aggodalmak miatt a munkára való összpontosítás nehézsége, a hitelkártya-törlesztéssel küzdők aránya, valamint azoké, akik halasztják pénzügyi céljaikat. A legmagasabb jövedelmi sávban a legnagyobb, 45% azok aránya, akik foglalkoztatottként is kénytelenek voltak elhalasztani a nyugdíjba vonulást. A nyugdíjcélú megtakarítás legfőbb akadályaként összességében a válaszadók 31%-a a lakhatási költségeket, 31%-a a mindennapi megélhetési kiadásokat, 27%-a pedig az adósságtörlesztést jelölte meg – ezek a kiadások havonta jelentkeznek, nem halaszthatók, és elsőként kerülnek kifizetésre, míg a nyugdíj általában az utolsó helyre szorul. Ceder szerint a lakhatási költségek, a családi gondozás és az egészségügy jelentik a legfőbb aggodalmat a felső jövedelmi sávban, míg az alacsonyabb jövedelműeknél az adósságkezelés szerepel a három legfontosabb aggodalom között. Figyelemre méltó, hogy a legmagasabb jövedelmű munkavállalók vállalják leginkább a többállásos munkavégzést: egy idei ZipRecruiter-felmérés szerint a 150 000 dollár felett keresők mintegy 45%-a végez kiegészítő munkát, szemben a 25 000–50 000 dollár között keresők 31%-ával. Ceder szerint ez a „hajtás” azt jelezheti, hogy a magasabb keresetűek tisztában vannak hosszú távú pénzügyi céljaikkal, és bizakodók a nyugdíj elérését illetően, a kiegészítő munkából származó jövedelem egy részét pedig éppen a nyugdíjcélú megtakarításra fordítják.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Alexander Grey készítette, mely az Unsplash-on található.
