A rádió megjelenése a 20. század elején tisztán technikai lehetőségként történt, ám a finanszírozási modellek és intézményi keretek alapvetően meghatározták, hogyan formálódott a közélet és a polgárok gondolkodása. A BBC licencdíjas modellje lehetővé tette a kihívást jelentő, felemelő tartalmak készítését, míg az amerikai kereskedelmi rádió a reklámbevételek miatt a figyelemelterelésre épített. A szovjet rendszer pedig nyíltan az állami propaganda eszközévé alakította. Ugyanaz a technológia három különböző „polgártípust” hozott létre, ami rávilágít arra, hogy a technológia önmagában nem jó vagy rossz, hanem az intézményi keretek határozzák meg a társadalmi hatását.
A cikk a David Marr által kidolgozott információfeldolgozási keretrendszert alkalmazza az intézmények elemzésére, három szinten: Cél (mit szeretne elérni a rendszer?), Mechanizmus (milyen eljárásokkal?) és Alap (milyen gazdasági, ösztönző struktúrák valósítják meg?). Ezek a szintek összefüggenek: a gazdasági alap (pl. finanszírozás, tulajdonlás) határozza meg, hogy mely célok maradnak életképesek hosszú távon. Egy játékkészítő stúdió például kezdetben a „kiérdemelt mesteri fokozat” elérését tűzheti ki célul, de ha a növekedési nyomás és a mikrotranzakciók (loot boxes) bevételi modelljéhez tér át, a eredeti cél szellemévé válik, mert a gazdasági alap már nem támogatja. Hasonlóan, a reklámokból finanszírozott platformok ajánlórendszerei szűk réteget használnak ki a technológiai lehetőségek teréből, mivel a bevételi modell a figyelem maximalizálását ösztönzi, függetlenül attól, hogy az felhasználói értékekkel összhangban van-e.
A szerzők két gyakorlati tesztet javasolnak a rendszerek értékelésére: az Átlátható Választás Tesztje (túlélne-e a termék, ha a felhasználók teljes mértékben értenék a működését és könnyen válthatnának?) és a Nyílt Cél Tesztje (a nyilvánított cél magyarázza-e a rendszer tényleges működését?). A végső üzenet az, hogy a szerkezeti változás nem akaraterőn múlik, hanem szándékos intézményi tervezést igényel – különösen a mesterséges intelligencia korában, ahol a finanszírozási modellek és a tulajdonlási struktúrák döntenek arról, hogy az AI olyan eszközzé válik-e, amely fejleszti az emberi ítélőképességet és autonómiát, vagy éppenséggel aláássa azokat. A „filozófus-építők” feladata, hogy a lehetőségek ablaka még nyitva van, olyan gazdasági alapokat teremtsenek, amelyek hosszú távon is értékes célokat támogatnak.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://blog.cosmos-institute.org/p/same-radio-different-citizens.
A képet Benjamin Child készítette, mely az Unsplash-on található.