Az emberiség szerencsét próbáló szerelmének története az civilizációnk hajnaláig nyúlik vissza. A kínai bronzkori utcáktól a 21. század disztópikus napjaiig, amikor arra fogadunk, mikor repül majd következő dildo egy WNBA-meccsen, a Homo heidelbergensis evolúciós örököse egyszerűen nem tud betelni a sorssal való szembenézéssel. Adam Smith, a 18. század egyik legnagyobb gondolkodója szerint ez annak köszönhető, hogy az emberek többségében túlzott önbizalom és abszurd módon hisznek a szerencséjükben. A legtöbben hajlandóak elviselni egy kis veszteség nagy valószínűségét azért a reményért, hogy a nagy nyeremény kicsi esélye a javukra dolgozik. És nem valami nemes szellemi törekvés, hanem éppen a szerencsejáték ösztönözte Fermatot és Pascalt a valószínűségszámítás törvényeinek megalkotására, amelyek ma mindennek az alapját képezik – az Instagram feedünk következő tartalmától az emberiség Marson való kolonizálási ambíciójáig.
A fantasy sportok modern formáját Bill Winkenbach találta fel 1962-ben, amikor a Oakland Raiders egyik tulajdonosa kitalálta, hogy barátaival egy saját ligát hoznak létre, ahol valódi AFL és NFL játékosokat draftolnak. Így született meg a Greater Oakland Professional Pigskin Prognosticators League (GOPPPL), az első rögzített fantasy liga. 2006-ban az USA Kongresszusa betiltotta az internetes szerencsejátékot, de a fantasy sportokat kivételként kezelte, mivel azokat „képességjátéknak” minősítették. Azóta azonban a fantasy játékok radikálisan átalakultak: a baráti körök éves versenyeiből napi, tízezrek ellen vívott küzdelmek lettek, ahol a valódi képesség nem a sportismeret, hanem a komplex algoritmusok használata. Haralabos Voulgaris, egyik legsikeresebb sportfogadó szerint a laikus játékosok gyakorlatilak esélytelenek a profik ellen, akik modellekkel és több ezer nevezéssel „kizsákmányolják” a tapasztalatlanokat – ezt a jelenséget „bumhunting”-nak, azaz „balfogásnak” hívják.
A fantasy játékok gazdasági hatásai messze menőek, különösen a krikett világában. India példáján látható, hogy a Dream11 és a My11Circle jelentős pénzeket pumpáltak a Board of Control for Cricket in India (BCCI) és a broadcasterek bevételébe, miközben maguk a fantasy platformok kritizálható módon „elszívták” a kis játékosok pénzét. A fantasy játékok ugyan növelték a nézettséget és a bevételt, de egyben megkérdőjelezték a sport valódi értékeit: a játékosok számokká redukálódtak, a szurkolói élményt pénzügyi érdekek árnyékolják be, és a csapatszellem helyett az egyéni teljesítmény került előtérbe. A sport fenntarthatósága nem épülhet szerencsejáték-alapú modellekre, hanem az ICC és a gazdagabb nemzetek esélyesebb revenue-megosztásán és a sport fejlesztésén kellene alapulnia. A fantasy játékok nézettségnövelő hatása ugyan kétségtelen, de az ára – a játékosok dehumanizálása, a függőség és az anyagi kizsákmányolás – túl magas ahhoz, hogy ezek a platformok mentőövként szolgáljanak a krikett vagy bármely más sportág számára.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
Forrás: https://uselessmbaguy.substack.com/p/cricket-fandom-and-the-unspoken-price.
A képet Keenan Constance készítette, mely az Unsplash-on található.
