A Föld hadális övezete a tenger 6000–11 000 méteres mélységében található, és az óceánok legkevésbé feltárt területei közé tartozik. A görög alvilág istenéről, Hadészről elnevezett övezet extrém körülményei ellenére is számos élőlénynek ad otthont. Egy új kutatás, amelyet a Cell című folyóiratban publikáltak, fényt derített erre a lenyűgöző környezetre és a benne élő mikroorganizmusokra. A kutatók a korszerű kínai Fendouzhe szubmerszibil segítségével több mint 10 900 méter mélységbe merültek le, és több száz biológiai mintát gyűjtöttek a Yap-árokból, a Fülöp-szigeteki medencéből és a Föld legmélyebb tengeri árkából, a Mariana-árokból. A mintákban talált több mint 7000 mikrofajból 89% korábban ismeretlen volt, ami a bolygó egyik legszélsőségesebb környezetében meglepő diverzitásra utal.
A hadális övezetben rendkívül magas nyomás, közel fagypontos hőmérséklet, alacsony tápanyag-szint és szinte teljes sötétség uralkodik. Ennek ellenére a kutatók 7564 mikrofajt dokumentáltak, melyek közül 89,4% teljesen új volt. A mikrobák genetikai változatossága különféle túlélési stratégiákra utalt. A tanulmány a Mariana-árok Környezeti és Ökológiai Kutatása (MEER) projekt része, és az első rendszerszintű betekintést nyújtja a hadális övezet ökoszisztémájába.
A MEER projekt keretében még két további tanulmány is napvilágot látott ugyanazon a napon. Az egyik kutatás szerint az amfipódok (kis rákféle állatok) szimbiózisban élnek baktériumokkal, ami lehetővé teszi számukra a hadális övezet extrém körülményei közötti boldogulást. A másik tanulmány arra utal, hogy a 3 kilométernél mélyebben élő halak mindegyikében megtalálható egy genetikus mutáció, amely segíti őket a hideg, a nyomás és a napfény hiányának elviselésében. Ezen kívül a kutatók feltárták, hogy bizonyos tengeri élőlények mikor jutottak el ilyen mélységekbe – például az angolnák mintegy 100 millió éve kezdtek mélytengeri környezetben élni, ami lehetővé tette számukra, hogy túléljék a dinoszauruszokat kiirtó meteoritbecsapódást.
A három tanulmány együtt azt mutatja, hogy a mikroorganizmusok és a nagyobb méretű élőlények hasonló adaptációs mechanizmusokat fejlesztettek ki a hadális övezet kihívásaira. Ez azt jelenti, hogy a szélsőséges környezet függetlenül a fajoktól hasonló tulajdonságok kialakulásához vezetett. Azonban a kutatók nemcsak új fajokat találtak, hanem emberi szemétet is – műanyag tasakokat, üdítős dobozokat, sörösüvegeket, és még egy mosókosarat is.
Weishu Zhao, a Sanghaji Jiao Tong Egyetem extremofil mikrobiológusa és a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy mélységesen megdöbbentették ezek a leletek. Bár a mélytengeri mikrobák képeseknek tűnnek néhány emberi szennyező anyag lebontására, ez csekély vigasz annak fényében, hogy az emberiség nyomai már a legmélyebb óceáni régiókba is eljutottak. Végül pedig a kutatás ritka betekintést nyújt egy olyan övezet rendkívüli biodiverzitásába, amelyet korábban élettelennek hittek – bizonyítva, hogy az élet mindig megtalálja a módját a túlélésre.
Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.
A képet Julia Joppien készítette, mely az Unsplash-on található.