Húsz évvel ezelőtt a holland farmer, Hubrecht Janse rájött, hogy családi vállalkozása, amelyet már harmadik generáció működtet Hollandiában, komoly változások előtt áll. 2004-ben az ország kormánya egy zsilipkaput épített egy gátba, amely elválasztotta a csillogó kék Veere-tavat az Északi-tengertől. A nyitott kapu lehetővé tette, hogy a tengervíz beáramoljon a tóba, csökkentve ezzel a káros algásodást, amely a gyakran állóvízben előfordul. Azonban a tengerrel való kapcsolat megnövelte a tó sótartalmát, ami problémát jelentett Janse számára. A farmja, amely 160 hektáron terül el, és cukorrépát, hagymát, burgonyát, búzát és magvakat termel, közvetlenül a Veere-tó déli partján fekszik. A sósabb víz bejutása a talajba azt jelentette, hogy a tóhoz legközelebbi területek használhatatlanná válnak. A sókoncentráció évszázadok óta ellensége a mezőgazdaságnak, mivel a magas sótartalom csökkentheti a terméshozamot vagy akár teljesen elpusztíthatja a növényeket, mivel gátolja az ozmózist, a folyamatot, amelyen keresztül a növények vizet szállítanak szöveteikben.<br><br>Janse elgondolkodott azon, hogy termeszthetne-e salicorniát, egy halofita növényt, amely természetes környezetében sós körülmények között él. A vékony, lédús növény vadon termett és bőségesen előfordult a környéken. A salicornia, amelyet gyakran tengeri spárgaként vagy tengeri babként is emlegetnek, hosszú, levéltelen szárral rendelkezik, és sós íze van. A helyi lakosok évszázadok óta fogyasztják nyersen vagy főzve. Janse 2006-ban ültette el első salicornia termesztését, és ma már jégvirágot, tengeri levendulát és tengeri édesköményt is termel, mind halofita növényeket, a hagyományos zöldségek mellett. Ezek a növények nemcsak ízletesek, hanem tápanyagokban is gazdagok, és számos egészségügyi előnnyel rendelkeznek, mint például antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásuk.<br><br>A világon több mint 7000 ehető halofita növény létezik, amelyeket évezredek óta használnak élelemként, gyógyszerként és tüzelőanyagként. A tudósok azonban csak az 1960-as években kezdtek el foglalkozni ezeknek a növényeknek a nagyüzemi termesztési lehetőségeivel. A kutatások azt mutatják, hogy a halofita növények nagy mennyiségben termeszthetők, és új lehetőséget nyújtanak az élelmiszerbiztonság erősítésére. Ezek a növények tele vannak tápanyagokkal és egészségre pozitív hatású vegyületekkel, mint például antioxidánsok, gyulladáscsökkentő anyagok, valamint antikarcinogén és antimikrobiális tulajdonságok. Egyes fajok segíthetnek a vércukor és a vérlipidek, köztük a koleszterin szintjének csökkentésében.<br><br>A klímaváltozás és a tengerszint emelkedése miatt a talaj sótartalma világszerte növekszik, ami komoly kihívást jelent a mezőgazdaság számára. A tengervíz behatolása a parti területekre, valamint a hosszú szárazságok gyorsabbá teszik a só felhalmozódását a talajban. A mezőgazdasági öntözés is hozzájárul a talaj sótartalmának növekedéséhez, mivel az öntözővízben lévő ásványi sók idővel felhalmozódnak a talajban. A FAO szerint a sókoncentráció évente akár 3,7 millió hektárnyi szántóföldet tesz használhatatlanná, és csökkenti a terméshozamot közel 113 millió hektáron. A probléma tovább súlyosbodik, és a klímaváltozás hatására várhatóan gyorsulni fog 2050-ig. A halofita növények termesztése lehetőséget nyújt a sós talajú területeken való mezőgazdasági termelésre, és segíthet csökkenteni az édesvízhiányt. Ezek a növények nemcsak élelmiszerként hasznosak, hanem környezeti előnyökkel is rendelkeznek, például védelmet nyújtanak a viharok és az áradások ellen, valamint nagy mennyiségű szén-dioxidot képesek tárolni.<br><br>A halofita növények elterjedésének egyik legnagyobb akadálya az, hogy a kereslet alacsony a hagyományos élelmiszerekkel szemben. A legtöbb ember még nem hallott ezekről a növényekről, és ha ismerik is, általában csak kis farmokon termelik, és luxusélelmiszerek vagy éttermek kínálatában találhatók meg. Az agronómusok és kutatók azonban dolgoznak azon, hogy népszerűsítsék ezeket a növényeket, és bemutassák azok előnyeit. A jövőben a halofiták egyre fontosabb szerepet játszhatnak az élelmiszerbiztonság és a fenntartható mezőgazdaság terén, különösen a klímaváltozás és a talaj elsórosodása miatt. <br><br> Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült. <br>Forrás: <a href="https://www.scientificamerican.com/article/the-future-of-food-may-depend-on-crops-such-as-quinoa-that-thrive-in-salty-soils/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.scientificamerican.com/article/the-future-of-food-may-depend-on-crops-such-as-quinoa-that-thrive-in-salty-soils/</a>. <br>A kép forrása: https://unsplash.com/photos/PvJNLWLzmpo/download?ixid=M3w3MTY0MTd8MHwxfHNlYXJjaHwxfHxoYWxvcGh5dGVzfGVufDB8fHx8MTc0MDkxMTkxN3ww
Sós növények: A jövő mezőgazdasági megoldása a klímaváltozás árnyékában
Húsz évvel ezelőtt a holland farmer, Hubrecht Janse rájött, hogy családi vállalkozása, amely már harmadik generáció óta működik Hollandiában, komoly változások előtt áll. 2004-ben az ország kormánya egy zsilipkaput épített egy gátba, amely elválasztotta a csillogó kék Veere-tavat az Északi-tengertől. A nyitott kapu lehetővé tette, hogy a tengervíz beáramoljon a tóba, csökkentve ezzel a káros algásodást, de a tengerrel való kapcsolat megnövelte a tó sótartalmát. Janse számára ez komoly kihívást jelentett, mivel a tó partján fekvő földjei a sós víz hatására használhatatlanná váltak volna. A sóérzékeny növények, úgynevezett halofitok termesztése vált a megoldássá, amelyek nemcsak ellenállnak a magas sókoncentrációnak, de gazdaságilag is hasznosíthatóak.