<p><p>A fénysebesség mérésének története évszázadokra nyúlik vissza. Már az ókori gondolkodók is vitatkoztak arról, hogy a fény azonnal vagy véges sebességgel terjed, de az első sikeres kísérlet Ole Rømer nevéhez fűződik 1675-ből. Rømer a Jupiter holdjának, Iónak a keringési idejében észlelt eltéréseket magyarázta meg a Föld és Jupiter távolságváltozásából adódó fényút-különbséggel. Kollégája, Christiaan Huygens számításai alapján a fénysebesség körülbelül 220 millió m/s-nak adódott, ami bár nem volt pontos, de megalapozta a további méréseket. A 18. század közepére a mérési eredmények már mindössze néhány százalékkal tértek el a mai 299 792 458 m/s-os értéktől.</p><p>A fénysebesség mint véges érték megértése a speciális relativitáselmélet kulcsfontosságú felfedezése. Einstein híres E=mc² egyenlete megmutatta, hogy a tömeg és energia ekvivalens, és egy tárgy gyorsításához egyre több energiára van szükség ahogy közeledik a fénysebességhez. Egy tömeggel rendelkező objektum soha nem érheti el ezt a sebességet, mert a végtelen energiára lenne szükség. A fotonok viszont, amelyeknek nincs tömege, természetesen ezzel a sebességgel mozognak. A relativitáselmélet szerint a fénysebesség közelében idődilatáció és hosszkontrakció lép fel – egy külső megfigyelő számára az objektum ideje lelassul és hossza lerövidül.</p><p>Ennek a sebességlimtnek mélyebb filozófiai jelentősége is van: biztosítja a kauzalitás, azaz az ok-okozati viszony érvényességét. Ha valami gyorsabban haladna a fénynél, az időben visszafelé utazna, megsértve a fizika alapvető elveit. A fény véges sebessége azt is jelenti, hogy nincs abszolút egyidejűség – két, térben különböző helyen történő esemény sorrendje a megfigyelő referenciakeretétől függ. Így a fénysebesség nem csupán egy fizikai állandó, hanem az univerzum szövetének alapvető szabálya, amely meghatározza a tér, az idő és a valóság legmélyebb természetét.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://www.newscientist.com/article/2501889-the-fascinating-story-of-the-ultimate-cosmic-law/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.newscientist.com/article/2501889-the-fascinating-story-of-the-ultimate-cosmic-law/</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/star-photography-265UjRsLgd8" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Casey Horner</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@mischievous_penguins" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

Fénysebesség titkai
A fénysebesség mérésének története Ole Rømer 17. századi Jupiter-megfigyeléseire vezethető vissza, amelyek alapján a fény véges sebességére következtettek. Einstein speciális relativitáselmélete magyarázatot ad arra, miért nem haladhatnak a tömeggel rendelkező részecskék a fénysebességnél gyorsabban: a közeledtével tömegük végtelenhez tart, gyorsításuk lehetetlenné válik. A fénysebesség mint univerzális sebességhatár biztosítja a kauzalitást, hisz ennek hiányában az ok-okozati viszony felborulna, sőt, az egyidejűség fogalma is relatívvá válik.