<p><p>Egy nehézfém hálót vonszolnak a tengerfenék mentén szédületes sebességgel, sötét felhőket kavarván a felszántott üledékből, és mindent elnyelve az útjában. Egy kékesfoltos rájapróbál menekülni, csapkodva szárnyszerű mellúszóival, amint a vonóháló közeledet hátulról, de mindhiába. Ez a David Attenborough legújabb dokumentumfilmjében, az Oceanben látható, példátlan felvétel – az első alkalom, hogy a mélytengeri vonóhálózást HD minőségben rögzítették, feltárva ezt a nagyrészt rejtve maradó gyakorlatot. A mélytengeri vonóhálózás rendkívül ellentmondásos halászati módszer, ugyanakkor a világ tengeri élelmiszerek negyedét biztosítja. A technika során egy hajó súlyozott hálót és más nehéz felszerelést húz végig vakon és gyorsan a tengerfenék nagy területein – gyakran csak egy-két kereskedelmileg értékes faj vadászata céljából. Ez rengeteg egyéb organizmust zsákmányol és törékeny élőhelyeket rombol le, évszázados korallokat, kagylótelepeket és tengerifű-ligeteket pusztítva el. „Nehéz elképzelni pazarlóbb módot a halászat végzésére” – mondja Attenborough komoran, miközben a nézők halomra halott cápák és ráják halmát látják elsöpörni a halászhajó fedélzetéről.</p><p>Az ökológiai pusztítás azonban nem az egyetlen aggodalomra okot adó tényező. Friss kutatások egy másik, kevésbé ismert problémára hívják fel a figyelmet: a mélytengeri vonóhálózás potenciálisan klímamelegítő gázokat szabadíthat fel azáltal, hogy megzavarja a tengerfenéki üledékekben tárolt szenet. Az óceán a világ legnagyobb szénfelvevője, elnyelve az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid mintegy 30 százalékát. A felszín közelében úszó mikroszkopikus növények és algák, a fitoplankton a fotoszintézis során felszívják a COâ-t, szerves szénné alakítva azt, amely a szöveteikben tárolódik. Sok közülük elpusztulva lesüllyed a tengerfenékre; az üledék idővel eltemeti őket és a rajtuk lévő szenet, hatékonyan elzárva azt. A mélytengeri vonóhálózás hatalmas felhőket kavar fel ebből a szénben gazdag üledékből, visszajuttatva azt a vízoszlopba. Itt a szerves anyag oxigénnel és mikrobális tevékenységgel érintkezik, amely a szén egy részét más kémiai formákká alakítja, ami fokozhatja az óceán elsavasodását, vagy COâ-ként szabadulhat fel a légkörbe.</p><p>Azonban vita tárgya, hogy a feltúrt szénből mennyi kerül valóban a légkörbe a mélytengeri vonóhálózás következtében – és milyen gyorsan. Egyes tudósok úgy vélik, a felszabaduló szén jelentős része eléri a légkört – olyan mértékben, ami versenyez a világ legnagyobb kibocsátóival. „Ha minden megzavart szén a légkörbe kerülne, az felérne a repülés emisszióival” – mondja Trisha Atwood, az Utah State University ökológusa, aki társszerzője volt egy 2021-es tanulmánynak és egy 2024-es folytatásnak, amely statisztikai modellekkel számszerűsítette a vonóhálózás kibocsátását. „Legújabb kutatásunk szerint a felszuszpendált szén 55–60 százaléka valóban a légkörbe kerül hét–kilenc év alatt, ami évente körülbelül 340–370 millió tonna COâ-t jelent.” Ez több, mint például Olaszország vagy Spanyolország teljes éves kibocsátása. Más szakértők azonban nem értenek egyet ezzel a magas becsléssel, kiemelve, hogy az óceán szénciklusát összetett biogeokémiai folyamatok irányítják, amelyek természetesen felszívják, átalakítják vagy megkötik a vízoszlopban felszuszpendált szén nagy részét. Volker Brüchert, a Stockholmi Egyetem biogeokémia docense hozzáteszi: „Fontos megjegyezni, hogy a szerves anyag mikrobális lebontása során felszabaduló COâ egy része bikarbonátként oldódik a tengervízben, és nem kerül a légkörbe.” Ez a bikarbonát hozzájárul az elsavasodáshoz és gátolja az óceán további COâ felvevő képességét – „de az ilyen mértékű COâ-kibocsátás közvetlen adatait az óceáni selfekről a légkörbe nem mutatták ki”.</p><p>Azonban általános konszenzus, hogy a gyakori vonóhálózás nehezíti meg a szén megkötését a tengerfenéki üledékekben. William Austin, a St. Andrews-i Egyetem paleoceanográfusa és az ENSK Kék Szén Programjának elnöke szerint: „Nehéz pontosan megmérni az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét, de tudjuk, hogy a tengerfenéken lévő szén nagyobb valószínűséggel marad meg, ha nem zavarják folyamatosan a mélytengeri vonóhálózás tevékenysége. Egyre több bizonyíték támasztja alá ezt.” A metán, amely sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a COâ, további nehezen számszerűsíthető változót jelent a tengerfenék megzavarásában. A legtöbb óceáni metán metán-hidrátként – jégszerű vegyületek formájában – tárolódik, amelyek nagy nyomáson és alacsony hőmérsékleten keletkeznek, és jellemzően olyan mély tengerfenéki területeken helyezkednek el, ahová a vonóhálózás nem ér el. De sekély, partközeli metánlelőhelyekkel rendelkező régiókban (mint például a Szibériai self) a mélytengeri vonóhálózás kockázatot jelenthet, különösen, hogy a visszahúzódó tengerjég új halászterületeket tesz elérhetővé a metángócok felett.</p><p>Ez a lehetőség nagy tudományos érdeklődést kelt, különösen a múlt éghajlati eseményei fényében. Mintegy 56 millió évvel ezelőtt, a paleocén-eocén hőmaximum (PETM) nevű időszakban a bolygó akár nyolc Celsius-fokkal is melegedett fel kevesebb, mint 200 000 év alatt – egy szempillantás a földtörténeti időskálán, és az egyik legközelebbi analógia, amely segíthet a kutatóknak a modern klímaváltozás megértésében. Bár ennek a felmelegedési eseménynek a pontos oka bizonytalan, egy hipotézis szerint a melegedő vizek destabilizálták és megolvasztották a tengerfenéki metán-hidrátokat, példátlan metánkibocsátást indítva el a légkörbe. Az továbbra sem világos, hogy a modern, ember által okozott felmelegedés hasonló folyamatokat indíthat-e el, még jóval kisebb mértékben is. Austin szerint: „Ha egy gyorsan melegedő és átalakuló Arktiszon kezdünk el a tengerfenéket vonóhálózni, talán meg kell állnunk és elgondolkodnunk előtte.”</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://www.scientificamerican.com/article/bottom-trawling-could-unleash-carbon-dioxide-worsening-global-warming/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.scientificamerican.com/article/bottom-trawling-could-unleash-carbon-dioxide-worsening-global-warming/</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/gray-stone-flooring-jChxeLm_2EY" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Annette Fischer</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@fischli" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

A tengerfenék pusztítása és a klímaváltozás rejtett kapcsolata
David Attenborough legújabb dokumentumfilmje, az Ocean, magával ragadó felvételeket mutat be a fenékhálózás pusztításairól, amely a tengeri élővilágot és az ökoszisztémát fenyegeti. A fenékhálózás nemcsak élőhelyeket rombol, hanem a tengerfenékre kötött szén felszabadulásával is hozzájárul a klímaváltozáshoz. A vita ellenére egyértelmű, hogy ez a halászati módszer komoly környezeti kockázatokat hordoz, és sürgős intézkedéseket igényel.