A Lopottan Újraéledt Rasszizmus Árnyékában

A New York Times cikk Zohran Mamdani Columbia Egyetemre történő jelentkezéséről számos kérdést vetett fel: miért számít ez nyomtatásra méltó hírnek? Miért közölt a lap hackelt anyagokat egy kérdéses hírű online rasszkutatótól, miközben korábban más, vitatott eredetű anyagokat nem? Legfontosabb pedig: miért volt a Times hajlandó pontatlanságok árán is kedvezni a forrásnak, elhomályosítva annak valódi nézeteit és álnevén hivatkozva rá, noha kiléte máshol már nyilvánosságra került? Ez a részlet látszólag apróságnak tűnhet, de valójában egy szélesebb jelenségre világít rá: a rassztudomány lassú beszivárgására a mainstream politikai diskurzusba. A Times újságírói úgy írták le a Crémieux néven ismert forrást, mint egy „affirmatív akció ellenes akadémikust, aki gyakran ír IQ-ról és rasszról”. Egy egyszerű Google-keresés azonban felfedi, hogy a név mögött valószínűleg Jordan Lasker áll, egy eugenikát támogató volt akadémikus. Lasker/Crémieux nem csupán „ír IQ-ról és rasszról”, hanem kifejezetten azt állítja, hogy a feketék veleszületettén kevésbé intelligensek a fehéreknél. Ez az eset nem egyedi jelenség. A rassz és IQ közötti állítólagos kapcsolat – az ún. „rasszrealizmus” vagy „emberi biodiverzitás” – mára konvencionális bölcsességgé vált a jobboldalon. Ez a nézet alapozza meg a Trump-kormány erőfeszítéseit az affirmatív akció és a DEI-programok eltörlésére. Ha a siker az intelligenciától függ, az intelligencia pedig a rassz és öröklés kérdése, akkor az egyenlőtlenség biológiai eredetű, nem pedig politikai. Ez az érv nem új: Richard J. Herrnstein és Charles Murray vitatott 1994-es könyve, A haranggörbe, valamint a tudományos rasszizmus évszázados hagyománya is ezt állítja. Bár a liberális intézmények többsége nem fogadta el a rassztudomány 21. századi változatát, mégis hozzájárultak annak legitimizálásához, amikor elfogadták néhány képviselőjét anélkül, hogy nyíltan szembeszálltak volna nézeteikkel. A 2024-es elnökválasztás után a demokraták azon tanakodtak, miért veszített Kamala Harris, és miért nyert a Republikánus Párt a színes bőrű választók körében. Egyes liberális kommentátorok szerint a választóknak elege van az identitáspolitikából, és inkább a megélhetési kérdésekre vágynak fókuszt. Ez a nézet most az „Abundance” (Bőség) néven fut, amely Ezra Klein és Derek Thompson új könyvének is a címe. Az ötlet szerint a demokratáknak a „több” pártjává kell válniuk: több lakhatás, több munka, több lehetőség, több tiszta energia. Ehhez azonban le kell mondaniuk a fejlődést gátló szabályozásokról. Az „Abundance” mozgalom célja, hogy magába foglalja mind a demokratáktól elpártolt választókat, mind a MAGA gazdaságpolitikája miatt csalódott konzervatívokat. Thompson és Klein azonban úgy tűnik, szövetséget kötnek a rassztudomány híveivel is. Például Thompson nemrég Richard Hanania podcastján jelent meg. Hanania, aki korábban Richard Hoste néven írt, nyíltan rasszrealista nézeteket vallott, és az „alacsony IQ-jú” emberek kényszersterilizálását szorgalmazta. Bár később bocsánatot kért ezekért a kijelentéseiért, karrierje nem szenvedett nagy kárt, részben a cancel culture elleni konzervatív ellenállás, részben a tech-jobboldal rasszrealista jellege miatt. Hanania és Thompson furcsa szövetséget alkotnak. Hanania ugyanis támogatja a képzett bevándorlók bevonását („immigration-as-recruitment”), ami összhangban van Thompson „Abundance” elképzelésével, miszerint a jövő a specializált munkaerő beáramlásán múlik. Klein és Thompson nem rassztudomány hívei, de úgy tűnik, nem is állnak ki ellene nyíltan. Hamarosan egy, a Foundation for American Innovation által szervezett konferencián fognak szerepelni, ahol az „Abundance” jövőképét vitatják meg – egy olyan konferencián, amelyen korábbi rasszrealisták is részt vesznek.