<p><p>Az amerikai politikai színtéren egyre inkább érzékelhető az a tendencia, hogy Donald Trump elnök második hivatali idejében gyorsabb és nyíltabb lépéseket tesz a hatalom centralizálása érdekében, mint más országok választott autoriter vezetői. A Venezuela alatti Hugo Chávez, a Törökországot irányító Recep Erdogan és a magyar Viktor Orbán példái is felbukkannak az összehasonlításokban, ám a különbség a tempóban rejlik. David Smilde, a Tulane Egyetem professzora, aki személyesen is tapasztalta Chávez felemelkedését, hangsúlyozza, hogy Trump gyorsabban halad, miközben a demokratikus normákat provokatív módon teszi próbára. Az elnök nemcsak hogy fenyegetőzött a kritikus televíziós csatornák engedélyeinek visszavonásával, hanem konkrét intézkedéseket is bevezetett: az igazságügyi apparátust politikai ellenfelek ellen fordítta, törvényen kívüli csoportok elleni fellépést rendelt el, és hűségesekre cserélte ki a közigazgatás kulcsfontosságú pozícióit.</p><p>Az Egyesült Államok demokratikus intézményei – a független bíróságok, az erős ellenzék, az ötven államra szétosztott hatalom – továbbra is ellenállnak Trump törekvéseinek, de a veszély jelei egyre nyilvánvalóbbak. Steven Levitsky harvardi politológus, a &#8220;How Democracies Die&#8221; társszerzője rámutat, hogy az amerikai társadalom nincs felkészülve a belülről érkező autoritarizmusra, ellentétben olyan országokkal, mint Brazília vagy Dél-Korea, ahol a történelem miatt érzékenyebben figyelnek a demokrácia veszélyeire. Trump második ciklusát azzal kezdte, hogy több mint 1500 január 6-i elítélteknek adott kegyelemben részt, majd katonai erők bevetésével fenyegetődzött demokrata városokban. A Fehér Ház ugyanakkor hangsúlyozza, hogy cselekedetei a felelősségre vonás és a radikális baloldali erőszak megállítása érdekében szükségesek.</p><p>A nemzetközi párhuzamok mélyebb elemzése azt mutatja, hogy míg Orbán és Erdogan évtizedek alatt építették ki autoriter rendszerüket óvatos jogi reformokkal, Trump sokkal pimaszabban lép át a hagyományos kerületeket. Alper Coskun, a Carnegie Alapítvány elemzője, keserűen konstatálja, hogy míg Törökország régen &#8220;kis-Amerikaként&#8221; álmodozott, ma az USA válik &#8220;kis-Törökországgá&#8221;. Henri Barkey, a Külkapcsolatok Tanácsának török szakértője, azt figyeli meg, hogy Trump ugyan Erdogan útján jár az ellenségek üldözésében, de egyelőre még nem használta az igazságügyminisztériumot hivatalban lévő politikai versenytársak semlegesítésére. A kérdés az, hogy vajon a következő lépésben az elnök átlépi-e ezt a határt is, miközben intézményei és polgárai egy olyan kihívással néznek szembe, amilyennel korábbi elnökök idején nem kellett szembenézniük.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://apnews.com/article/trump-democracy-turkey-hungary-venezuela-d7b0fac7c5e135bf75b3c125e8335a5d" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://apnews.com/article/trump-democracy-turkey-hungary-venezuela-d7b0fac7c5e135bf75b3c125e8335a5d</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/red-neon-sign-over-water-at-night-YOq4DzMcGZM" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Steve Johnson</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@steve_j" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

A hatalom gyors konszolidációja
Trump gyorsabban és nyíltabban akarja átalakítani az amerikai kormányzatot a személyes hatalmának eszközévé, mint más országok erős vezetői – mutatja rá egy friss elemzés. A Venezuela és Törökország példáját ismerő szakértők szerint az egyetlen különbség a sebesség, amellyel a demokratikus normákat erodálja. Az Egyesült Államok intézményei eddig ellenálltak a hatalom monopolizálásának, de Trump most már nyíltabban lép fel politikai ellenfelei és kritikus média ellen.