<p><p>A chinlon, a hagyományos mianmari sportág, melyben a játékosok a fonott rattan labdát próbálják a levegőben tartani, nem csupán fizikai képességet, hanem türelmet és koncentrációt is igényel. Win Tint, egy 74 éves veterán játékos szerint a játék teljes elmélyülést kíván: &#8220;Amikor játszol, mindent elfelejtesz, csak az érintésre és a stílusodra koncentrálsz.&#8221; A chinlon, amelyet sport és művészet keverékének is neveznek, évszázadokra nyúlik vissza, és zenés kísérettel játsszák. A férfiak és nők különböző módon vesznek részt a játékban: a férfiak körben tartják a labdát, míg a nők szólóban mutatnak be akrobatikus mutatványokat, például kötélen járás vagy székeken egyensúlyozás közben. Azonban a COVID-19 világjárvány, majd az 2021-es katonai puccs és a polgári konfliktus miatt a részvétel jelentősen csökkent.</p><p>A chinlonhoz hasonló, kéz nélküli labdajátékok elterjedtek Délkelet-Ázsiában, mint például a thai &#8220;sepak takraw&#8221; vagy a laoszi &#8220;kataw&#8221;. Mianmar változata azonban egyedülálló, és úgy vélik, hogy 1500 éves múltra tekint vissza. Ezt támasztja alá egy francia régész Pyu-kori pagodában talált ezüst chinlon labda. A játék eredetileg királyi szórakoztatás és testmozgás volt, de 1953-ban hivatalos szabályokat és pontozási rendszert vezettek be, hogy megerősítsék Mianmar nemzeti identitását a függetlenség elnyerése után. Min Naing, egy 42 éves játékos hangsúlyozza: &#8220;Senki más nem fogja megőrizni Mianmar hagyományait, csak mi, mianmariak.&#8221; A háború ellenére a játékosok továbbra is összegyűlnek autópályák alatt vagy kifejezetten épített chinlon-pályákon.</p><p>A labdák készítése is művészetté vált, de a nyersanyaghiány és a konfliktusok megnehezítik a hagyományos gyártást. Pe Thein, egy 64 éves mesterlabdakészítő Hinthadában forró műhelyében aggódik, hogy a sport lassan eltűnhet: &#8220;Ezért adjuk tovább a tudásunkat kézművességünkkel.&#8221; A legjobb minőségű rattan Nyugat-Mianmarból, Rakhine államból származik, de az ottani heves harcok miatt a nyersanyag beszerzése egyre nehezebb. Maung Kaw, egy helyi kereskedő elmondja, hogy a gazdák már nem mernek behatolni a dzsungelbe, ami veszélyezteti a chinlon labdák gyártását és vele együtt a hagyomány megőrzését is.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://www.aljazeera.com/gallery/2025/6/5/myanmars-chinlone-ball-sport-threatened-by-conflict-and-rattan-shortages" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.aljazeera.com/gallery/2025/6/5/myanmars-chinlone-ball-sport-threatened-by-conflict-and-rattan-shortages</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/blue-and-white-painted-wall-RiEDygqPM88" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Marija Zaric</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@simplicity" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

A hagyományos csinalone mesterei: Mianmar nemzeti játéka a kihalás szélén
A Mianmar hagyományos chinlone játék mestere szerint a bambuszlabda uralása türelmet és összpontosítást igényel. "Amint belemerülsz a játékba, mindent elfelejtesz" – mondja a 74 éves Win Tint. A sport és művészet keverékének számító chinlone évszázadokra nyúlik vissza Mianmarban, ahol férfiak és nők különböző stílusban játsszák. A játék népszerűsége csökken a pandémia és az 2021-es katonai puccs óta, miközben a labdák készítéséhez szükséges anyagok beszerzése is nehézségekbe ütközik. A kézhasználat nélküli chinlone változatai egész Délkelet-Ázsiában elterjedtek, de a mianmari verzió 1500 éves múltra tekinthet vissza. A játék eredeti célja szórakoztatás és királyi szórakozás volt, de 1953-ban hivatalos szabályrendszert kapott. "Senki más nem őrzi meg Mianmar hagyományait, csak mi, mianmariek" – hangsúlyozza Min Naing, egy 42 éves játékos. A háborús helyzet ellenére a játékosok továbbra is összegyűlnek autópálya-hidak alatt vagy speciális chinlone-pályákon. A labdakészítés művészete azonban veszélyben van – a nyersanyaghiány és a Rakhine államban dúló harcok miatt egyre nehezebb minőségi rattant szerezni. "Aggódom, hogy ez a sport egyszer eltűnhet" – mondja Pe Thein mester, miközben a yangoni műhelyében forró vízben erősítik a labdákat. "Ezért adjuk tovább a tudásunkat."