<p><p>A chinlone, Mianmar hagyományos labdajátéka, nem csupán sport, hanem művészet is, amely türelmet és koncentrációt követel. A 74 éves Win Tint szerint a játék során minden más elfelejtődik, csak a labda érintése és a stílus számít. A férfiak és nők különböző módon játszanak: míg a férfiak körben, összehangolt mozdulatokkal passzolják a labdát, addig a nők szólóban, akrobatikus mutatványok közben, akár tízezernyi rúgást is végrehajtva egy alkalommal. A játék, amelynek gyökerei 1500 évre nyúlnak vissza, hanyatlásnak indult a COVID-világjárvány és az 2021-es katonai puccs után, miközben az anyaghiány is nehézségeket okoz a hagyományos rattan labdák készítésében.</p><p>Délkelet-Ázsia szerte elterjedt a labdajáték változatai, például Thaiföldön a „sepak takraw”, Laoszban a „kataw”, vagy a Fülöp-szigeteken a „sipa”. Mianmar változata azonban egyedülálló a történelmi és kulturális jelentősége miatt. Az 1953-as szabályrendszer kidolgozása óta nemzeti örökségként őrzik, de a jelenlegi politikai válság és anyagi nehézségek miatt veszélybe került a hagyomány megőrzése. A játékosok mégis kitartóan gyűlnek össze autópályák alatt vagy kivilágított porondon, hogy gyakorolják a művészetüket.</p><p>A chinlone labdák készítése maga is mesterfogás: a rattánt kézzel megmunkálva, forralással erősítik meg, hogy ellenálljon az intenzív használatnak. Pe Thein, egy 64 éves mesterlabdakészítő, gyémántokhoz hasonló gonddal ellenőrzi minőségüket. Azonban a nyugat-mianmari Rakhine államból származó prémium rattán egyre nehezebben beszerezhető a helyi harcok miatt. A termelők nem mernek az erdőbe bemenni, ami fenyegeti a hagyományos mesterség és a jövő generációk számára való átadását. „Ha mi nem őrizzük, ki fogja?” – kérdezi Min Naing, egy 42 éves játékos, hangsúlyozva a hagyomány megőrzésének fontosságát.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://www.aljazeera.com/gallery/2025/6/5/myanmars-chinlone-ball-sport-threatened-by-conflict-and-rattan-shortages" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.aljazeera.com/gallery/2025/6/5/myanmars-chinlone-ball-sport-threatened-by-conflict-and-rattan-shortages</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/a-garage-door-with-graffiti-written-on-it-zGk7x1n2Y2g" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Teo Zac</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@teo" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

A csodálatos chinlone: Mianmar hagyományos sportjának művészete és kitartása
A Mianmar hagyományos sportjának, a chinlone-nak a veteránja szerint a folyamatosan emelkedő és eső rattan labda irányítása kitartást és türelmet tanít. "Amint belekerülsz a játékba, mindent elfelejtesz" – mondja a 74 éves Win Tint. A chinlone, amely sport és művészet egyvelege, évszázadokra nyúlik vissza, és zenés kísérettel játszák. A férfiak és nők különböző stílusban vesznek részt a játékban, amely Mianmar nemzeti sportjának számít. A chinlone népszerűsége csökken az elmúlt években a COVID-19 világjárvány, a 2021-es katonai puccs és a polgári konfliktusok miatt. A nyersanyaghiány és a szegénység növekedése további kihívások elé állítja a kézműveseket, akik a hagyományos rattan labdákat készítik. A sport változatai – például a thai sepak takraw vagy a laoszi kataw – egész Délkelet-Ázsiában elterjedtek. A chinlone gyökerei 1500 évre nyúlnak vissza, amit régészeti leletek is bizonyítanak. A sportot eredetileg királyi szórakoztatásként és laza edzésként játszották, de 1953-ban hivatalos szabályokat vezettek be. "Senki más nem őrzi meg Mianmar hagyományait, csak mi" – hangsúlyozza Min Naing, egy 42 éves játékos. A háború ellenére is találkozóhelyek maradtak a chinlone játékosok számára, akik autópálya-hidak alatt vagy speciális pályákon gyakorolnak. A labdakészítés művészete azonban veszélyben van – a nyugat-mianmari Rakhine államból származó prémium rattan beszerzése egyre nehezebb a konfliktus miatt. "Attól félek, hogy ez a sport eltűnik" – mondja Pe Thein mester, aki forró műhelyében készíti a labdákat. "Ezért adjuk tovább a tudásunkat."