<p><p>### A Cannes-i filmfesztivál és a dokumentumfilmek elhanyagolt szerepe</p><p>Bár a Cannes-i Filmfesztivál a világ legrangosabb filmes eseménye, a dokumentumfilmek ritkán kerülnek a reflektorfénybe. Évek telnek el anélkül, hogy egyetlen dokumentumfilm is versenyezne a legnagyobb díjért, a Palme d’Or-ért, és nincs külön dokumentumfilm kategória sem. Idén Juliette Binoche, a zsűri elnöke, emlékezett meg Fatma Hassona palesztin fotóriporterről, akit izraeli légitámadás ölt meg, miután bejelentették, hogy dokumentumfilmje, a *Put Your Soul on Your Hand and Walk* bemutatásra kerül Cannes-ban. A filmet azonban csak egy alacsonyabb profilú, független produkcióknak szentelt szekcióba tették.</p><p>Ezzel szemben a vörös szőnyeget kiterítették Eugene Jarecki *The Six Billion Dollar Man* című filmje előtt, amely Julian Assange, a WikiLeaks alapítója portréját mutatja be. A film különös figyelmet kapott, mert eredetileg a Sundance-on kellett volna bemutatkoznia, ám Jarecki visszavonta, mert „váratlan fejlemények” miatt további munka volt szükséges. Assange maga is megjelent a vetítésen, és bár a film nem versenyzett a Palme d’Or-ért, Jarecki elnyerte az újonnan létrehozott dokumentumfilm-díjat a Golden Globe-tól. A film vitatott témái közé tartozik Assange kezelése a titkos információkról, a nemi erőszakkal kapcsolatos vádak, valamint a Demokratikus Nemzeti Bizottság szivárgásának szerepe a 2016-os amerikai választásokon. Jarecki ugyan elismeri Assange hibáit, de a film igyekszik igazolni, hogy a WikiLeaks közzétett információi létfontosságúak voltak a hatalmi visszaélések felfedésében.</p><p>### Orwell és a modern diktatúrák tükrében</p><p>A fesztivál egyik legkiemelkedőbb dokumentumfilmje Raoul Peck *Orwell: 2+2=5* című alkotása, amely George Orwell életét és eszméit vetíti a mai világ politikai realitásaira. Peck, aki korábban az Oscar-díjra jelölt *I Am Not Your Negro* rendezőjeként is ismert, az író gyermekkorától kezdve elemezi, hogyan formálódott benne a szocialista gondolkodás és az imperializmus elleni ellenállás. A film párhuzamot von Orwell *1984* című disztópikus regénye és a mai autoriter rendszerek között, Ukrajnától Mianmarig. Peck különösen élesen mutatja be, hogyan használják fel a hatalom a „kettős beszéd” eszközét, például George W. Bush iraki háborúját vagy Donald Trump retorikáját.</p><p>A film sokszor nyomasztó, de egyben felvillanyozó is, hiszen rámutat arra, hogy a történelem ismétli önmagát, és a múlt harcai tanulságokat adhatnak a jövő számára. Peck nem riad vissza a generatív mesterséges intelligencia használatától sem, hogy vizuálisan is erősítsen üzenetén. Az *Orwell: 2+2=5* nem csupán egy portréfilm, hanem egy sürgető figyelmeztetés a demokrácia védelmére – és egyben bizonyíték arra, hogy a dokumentumfilmek is képesek mély nyomot hagyni a Cannes-i fesztiválon.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://slate.com/culture/2025/05/cannes-julian-assange-documentary-george-orwell-1984-jarecki.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://slate.com/culture/2025/05/cannes-julian-assange-documentary-george-orwell-1984-jarecki.html</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/cinemas-text-BtDrcrrhUjc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">H&#038;CO</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@hngstrm" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

**A Cannes-i Filmfesztivál és a dokumentumfilmek elhanyagolt világa**
Bár a cannes-i filmfesztivál a világ legrangosabb filmes eseménye, a dokumentumfilmek ritkán kerülnek a reflektorfénybe. Évek telnek el anélkül, hogy egyetlen dokumentumfilm is versenyezne a legnagyobb díjért, a Arany Pálmáért, és nincs külön dokumentumfilm-díj sem. Juliette Binoche, az idegi zsűri elnöke beszédében emlékezett meg Fatma Hassonáról, a palesztin fotóriporterről, akit izraeli légitámadás ölt meg, miután bejelentették, hogy dokumentumfilmje, a *Put Your Soul on Your Hand and Walk* bemutatásra kerül Cannes-ban. A filmet azonban egy alacsonyabb profilú, független produkcióknak szentelt szekcióba helyezték. A fesztivál mégis kifutott a vörös szőnyeggel *The Six Billion Dollar Man* című film előtt, amely Eugene Jarecki portréja Julian Assange-ról, a WikiLeaks alapítójáról. A film különleges figyelmet kapott, mert eredetileg a Sundance-on debütált volna, de Jarecki visszavonta, mondván, hogy több időre van szüksége az "váratlan fejlemények" feldolgozásához. Assange maga is megjelent a fotózáson, és bár nem kaphatott Arany Pálmát, Jarecki elnyerte az újonnan létrehozott dokumentumfilm-díjat a Golden Globe-tól. A film vitatott témákat is érint, mint Assange bánásmódját a titkos információk kezelésében vagy a nemi erőszakkal kapcsolatos vádakat, de ezeket gyorsan elveti. A *The Six Billion Dollar Man* erős érveket hoz fel a WikiLeaks nyilvánosságra hozott anyagainak fontosságáról, különösen a 2010-es "collateral murder" videó kapcsán, amely amerikai katonák által ölt ártatlan civileket mutat be. Assange hét évet töltött az ecuadori nagykövetségen Londonban, mielőtt menedékjogát visszavonták, és letartóztatták. A legjobb dokumentumfilm, amelyet idén Cannes-ban láttam, Raoul Peck *Orwell: 2+2=5* című alkotása, amely összefonja Orwell életét a mai világ politikai realitásaival. Peck, aki korábban az Oscar-díjra jelölt *I Am Not Your Negro* rendezője volt, lenyűgöző módon mutatja be, hogyan ismétlődnek a történelem mintái, és hogyan válik aktuálissá Orwell víziója a manipulációról és a hatalomról. A film pesszimista, de egyben felvillanyozó is, hiszen emlékeztet: a jelen kihívásai már voltak, és néha győzni is lehetett.