<p><p>Az emberiség szerencsét próbáló szerelme visszanyúlik a civilizáció kezdetéig. Az ókori kínai utcáktól a 21. századi disztópikus fogadásokig, amikor arra lehet fogadni, mikor repül következő dildó egy WNBA-meccsen, a Homo heidelbergensis evolúciós örököse egyszerűen nem tud betelni a sorssal való küzdelemmel. Ennek hátterében Adam Smith, a 18. század egyik legnagyobb gondolkodója szerint az áll az &#8220;emberek túlzott önbizalma a saját képességeikben és abszurd óhajuk a szerencsében&#8221;. A legtöbb ember hajlandó elviselni egy kis veszteség nagy valószínűségét azért a reményért, hogy egy nagy nyeremény kicsiny esélye a javukra dolgozik. És nem valami nemes szellemi törekvés, hanem éppen a szerencsejáték ösztönözte Fermatot és Pascalt a valószínűségszámítás törvényeinek megalkotására, amelyek ma mindennek az alapjai – legyen szó a következő Instagram-felvételről vagy az emberiség Marson való kolonizálásáról szóló ambíciókról.</p><p>A fantasy sportok modern kori története 1962-ben kezdődött, amikor Bill Winkenbach, az Oakland Raiders társ-tulajdonosa kitalálta a Greater Oakland Professional Pigskin Prognosticators League (GOPPPL) nevű ligát. Ez volt az első dokumentált fantasy-liga, ahol a játékosok valós teljesítménye alapján szereztek pontokat a csapatok. Azóta a fantasy sportok hatalmas iparrá nőttek, és az Unlawful Internet Gambling Enforcement Act 2006-os elfogadásakor kivételezésben részesültek, mivel &#8220;képességre épülő játékoknak&#8221; minősültek. A kérdés azonban az, hogy vajon mai formájukban, ahol naponta több ezer idegen ellen kell versenyezni, még mindig igaz ez a megnevezés. Valójában a készség ma már nem a sportismeretre, hanem a bonyolult algoritmusok és statisztikai modellek megértésére korlátozódik, amit kevesen birtokolnak.</p><p>A fantasy sportplatformok virágzása számos gazdasági és társadalmi kérdést felvet. Egyrészt jelentős bevételt generálnak a sportágak számára – például az IPL és a BCCI számára –, másrészt azonban aggodalomra ad okot a &#8220;bumhunting&#8221; jelensége, amikor tapasztalt játékosok kizsákmányolják a kezdőket. Haralabos Voulgaris, egy neves sportfogadó szerint az átlagjátékosoknak esélyük sincs a profik ellen, akik algoritmusokkal és több ezer nevezéssel dominálják a versenyeket. Emellett a fantasy játék dehumanizálja a sportolókat, akik csupán számokká redukálódnak a játékosok szemében, miközben a csapatszellem és a valódi sportszeretet háttérbe szorul. A kérdés továbbá az, hogy vajon egy olyan szponzor, amely elsősorban pénzügyi hasznot hajt, egyáltalán képes-e támogatni a sport hosszú távú fejlődését, vagy csupán felszínes kapcsolatot teremt a szurkolók és a játék között.</p><p>Összességében a fantasy sportok komplex képet mutatnak: egyrészt megnövelik a nézettséget és bevételt hoznak, másrészt kockázatokat jelentenek mind a játékosok, mind a sportágak számára. A megoldás nem feltétlenül a tilalmaz, hanem inkább a szabályozás és a tudatosabb részvétel lehet. Fontos, hogy a sport lényege – a csapatok, az érzelmi kötődés és az igazi szenvedély – ne vesszen el a fantasy pontok és anyagi érdekek homályában.</p><br></p>
 <p>Ez a cikk a Neural News AI (V1) verziójával készült.</p>
 <p>Forrás: <a href="https://uselessmbaguy.substack.com/p/cricket-fandom-and-the-unspoken-price" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://uselessmbaguy.substack.com/p/cricket-fandom-and-the-unspoken-price</a>.</p>
 <p>A képet <a href="https://unsplash.com/photos/selective-focus-photography-of-poker-chips-VTLcvV6UVaI" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Keenan Constance</a> készítette, mely az <a href="https://unsplash.com/@keenangrams" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Unsplash</a>-on található.</p>

A szerencsejáték árnyoldala
Az emberiség szerencsét próbáló szerelme a civilizáció hajnaláig nyúlik vissza. A bronzkori kínai utcáktól a WNBA-mérkőzésekre vetett 21. századi fogadásokig, a Homo heidelbergensis evolúciós örököse soha nem elégszik meg a sorssal való szembenézésben. Adam Smith szerint ennek oka az emberek túlzott önbizalma és abszurd szerencséjükbe vetett hitében rejlik. A fantasy sport ezen örök vágyat ötvözi a modern technológiával, amiről kevesen tudják, hogy a valószínűségszámítás klasszikus elméletéből nőtt ki. A fantasy ligák 1962-es Oakland Raiders-es gyökereiből ma már globális iparággá nőttek, amelyet az Unlawful Internet Gambling Enforcement Act is "képességjátékként" spórolt meg. A valóságban azonban a profi játékosok algoritmusokkal és több ezer szériával zsákmányolják ki a kezdőket, amit a pokerből átvett "bumhunting" jelenségként ismerünk. A fantasy platformok nyitott ligái lehetővé teszik, hogy a tapasztalt játékosok százainak modell-generált csapataival élve szőrje le újonc társaikat. Az IPL és a BCCI pénzügyi függése a fantasy cégektől aggodalomra ad okot, hiszen a Dream11 és My11Circle távozása komoly bevételi kiesést jelent. A közvetítési jogok 2027-es újratárgyalása előtt a fantasy cégek 10-20%-os reklámbevételeinek elvesztése érzékenyen érinti a JioStar-t, miközben a sport népszerűsége egyre inkább pénzügyi érdekek kötözője lesz. A játékosok fantasy pontokká redukálása pedig aláássa a csapatsportok lényegét, távolítva a szurkolókat az atléták emberi oldalától.